Négy csapatot néztem tegnap és ma a légkondicionált szobába. Rugdosták a labdát, néha kapuba is. Ez nem az a foci amire az elkényeztetett néző vágyakozik. Helyesbítek: tv-néző. Ez olyan, mint a tavaszi előadásaink a láthatatlan diákoknak. Mondtuk! Ők meg odanéztek, vagy nem. A végeredmény ugyanaz volt itt is ott is: nem láttuk, hogy látnak-e.
Az ezredforulón környékén sokszor prédikáltam négyszáz embernek. Ez a műfajomban olyan, mint a BL meccsen a teltház. Ez kötelez arra, hogy méltó legyél az eseményhez. Tudom, hogy a tucatnyi diák, aki ott kínlódik a képernyő mögött, nem bűnös azért, mert nincsennek négyszázan. Ennek ellenére másként játszom a telt amfiteátrum elött. Másként kötelez nyolcszáz tágra nyílt szem.
Súlyos bűn sz@rul focizni vagy prédikálni teltház nélkül. Ezt megtették a két meccs játékosai. Én is megtettem tavasszal. De ennek is van határa. Lehet sz@rul focizni vagy prédikálni, de nem mindegy, hogy mennyire. Az. amit Raphaël Varane csinált az a harmadosztályban is megengedhetetlen.
