Úgy is lehet mondani, de...

"Sőt, olyan is volt, hogy mondtam valamit, aztán egy nagyágyú pár évre rá ugyanezt publikálta, így persze hozzá kötődik. Senki sem hibáztatható azért, hogy nem tudtam elhíresztelni a nagyvilágban." A Riportban van ez a rész, amire többen rákérdeztek. Most kimondom azt ami nem férhet belle egy riportba, hiszen csak a vájtülüek érhetik meg.

Nagyon kiborít ha hallom: Sz@r volt régen!  ...vagy nem, ...vagy az is volt meg más is volt. Fél évszázaddal ezelőtt volt Slavko Marjanović könyve, amelyből kóstolgattam a döntéshozó gondolkodását. A szerző idézte Herbert Simont még mielőtt  a guru megkapta a Nobel emlékdíjat.

Igen, néhány évtizedig egyedül maradt a könyv amiből tanultam. Később hozzátettünk valamit. 

Minden úgy volt, ahogy mondják. Irritáló voltam! Úgy is lehet mondani, de... De ez nem minden. Igenis irritálni kellett azokat akik sosem álmodoztak, vagy ha igen akkor nem mertek nekirugaszkodni álmaiknak. Azokat akik két lábon jártak a földön, akik kielégültek a legegyszerűbb repülés megtanulásával –Akik sosem mertek szárnyalni. Az tényleg szar volt, hogy amikor a földre ereszkedtem akkor mindig elgáncsoltak a "kétlábbalföldönjárók".

"A legtöbb sirálynak elég, ha a legegyszerűbb repülést megtanulja – azt, hogyanú jusson el a partról az ennivalóhoz és vissza. Mert a legtöbb sirályt az evés, nem pedig a repülés érdekli. De ezt a sirályt nem az evés érdekelte, hanem a repülés. Jonathan Livingston mindennél jobban szeretett repülni." (Bach)

Valamikor régen, egyetemi tanári kinevezésem indoklásaként a bizottság a következőt is írta: "Zoltán követői az ő elképzelése nyomán folytatják a diákok tanítását". Megygőződésem, hogy nem sokan dicsekedhetnek ilyen "bírálattal".

Ami Magyarországon történt annak már blogolvasóim részesei voltak. Mindenki valamire emlékszik... és igy lettek blogolvasók.

 

P.S:

"Egyes fajok gyakorolnak reciprok altruizmust, de nem túl sok, mivel az csak speciális feltételek között fejlődik ki. Az állatnak úgy kell nagy hasznot hajtania a másiknak, hogy saját költsége kicsi maradjon, és a szerepeket gyakran kell cserélgetni. Az állatok agyuk egy részét más egyedek felismerésének kell szenteljék (lásd 2. fejezet), és ha a fizetség sokkal a szívesség után érkezik, emlékezniük kell, ki segített nekik, és ki tagadta meg a segítséget, és ennek megfelelően kell a szívességeket osztogatni vagy visszatartani." (Pinker: 2002, 363 old)