„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Sejtem, hogy a költő mit akart mondani, de van némi gondom a lent és a fent fogalmakkal.
Jövő héten kezdem a TF-előadássorozatomat. Nincs sok új mondanivaló a tavalyihoz képest, de ugyanazt lehet jobban mondani. A sportoló teljesítménye nyomán lehet fent és lehet lent (a dobogó tetején, alsóbb fokán, de lehet mellette is). Viszont, minden, ami a sportoló teljesítményének a miliője az már nem „létra”.
Amikor, hosszú szerelem után végre bebújtak a nyoszolyába, akkor látták meg – vagy nem – a meztelen valóságot. Harminc évvel ezelőtt a tőke szerelmesei végre kielégültek. Úgy remélték, hogy ezután majd minél nagyobb a teljesítmény annál vastagab a bugyelláris. Erre jött a volt olimpiai bajnok beszólása:
Amikor a tőke szerelmesei túl voltak a nászon, akkor felvették a makkos cipőt és a fehér zoknit, aminek az odatartozás olvasata volt. Azonnal tegyük tisztába a dolgokat: egyszerű járókelőkre gondolok, akik se előtte sem utána nem voltak rivaldafényben. A tőkés társaságok világuralma se jót sem rosszat nem hozott nekik – ők csak egyszerű drukkerek voltak és maradtak is. Talán csak annyi történt, hogy a hatvanezer forintért vásárolt lakását ma eladhatja hatvanmillióért, és gyermekei élvezik a Balatonon a szúnyoginváziót.
Az egykori olimpiai bajnok pucolja ki a makkos cipőmet! Vissza a költőhöz! Most akkor ki van lent és ki van fent?
