– Kezicsókolom, én nagyon buta vagyok! Tud rajtam segíteni? – mondom az ügy-fél-szolga hölgynek. – Nem is olyan buta ön – válaszolja a hölgy. – Ha hiszi ha nem, nekem korlátozott a kognitív kapacitásom – Na látja, nem is olyan buta... adja ide majd kitöltöm...
Igen, én az a buta vagyok, aki tudja, hogy valamire nagyon buta. Vannak olyan buták, akik nem is tudják, hogy buták. Vannak, akiknek hiába mondom, hogy adatok csak a múltról lehetnek. Ha van szerencsénk akkor általuk megérthetjük a jelenségnek egy elenyésző rézét. – Honnan tudod ezt, hiszen ezt senki sem mondta – kérdezi a jelenlegi divathullám áldozata. Mondta néhány divatjamúlt tudományfilozófus, de ez most mindegy. Ami sokkal fontosabb az az, hogy nem az Óperenciántúli vagy szigetlakó divatos kispöcsnek vagyok a szóvivője, és sosem mondom senkinek, hogy kérdezd meg néhánytucat járókelőtől a megoldást amire képtelen vagy rájönni. Itt és most ezt én mondom. Itt én vagyok a tanító. Itt az én diákjaim tudásáért vagyok felelős. Ott nálatok tanítsatok, amit akartok – vagyis amit tudtok.
A dolgok olyanok amilyennek látjuk...
