Talán igen, talán nem

vidám csavargó

„Ádám, hol vagy, merre csavarogsz?” Fenyvesi Gabi énekelte 1967-ben, de még sokáig volt hallható a dall. Nos, erre a jelenségre volt egy bosnyák mondás is. Ha egy férfi eltűnik egy rövid időre akkor az anya, vagy más anyáskodó nő azt gondolja, hogy a férfit elütötte a vonat. A szerető nő viszont azt gondolja, hogy a férfi egy más nőnél van. Innen következett a mondás: De jó lenne ott lenni, ahol a szerető, és nem ott, ahol az anyáskodó gondolja. Annak idején volt egy nem túl jó vicc is. Kérdezi a nő a férfitól telefonon, hogy hol van. A férfi azt válaszolja, hogy egy másik nőnél. Nemsokára felhívja a másik nő. Neki azt válaszolja, hogy az elsőnél. A csattanó: most mindkettőt átvertem és nyugodtan nézhetem a meccset. Van egy történetem is. Beülök a Szarajevóból induló vonatba és a fülkében ül két nyugdíjas. Arról beszélgettek, hogy hova menjenek. Gyorsan eldöntötték, hogy Zomborig utaznak. Muszáj volt rákérdeznem, hogy jól értettem-e a dilemmát. Igen, mi nyugdíjas vasutasok vagyunk – mondta az egyik útitársam – van ingyen elsőosztályú jegyünk, és hetente, vagy kéthetente, csavargunk egy kicsit. Természetesen mindkét nemre alakíthatók a „csavargás” legendák.

A három történet idejét múlta. De hol vannak most az emberek amikor eltűnnek? Vannak-e csavargások? Talán kiment a divatból. De az is lehet, hogy nem.

Megnéztem néhány írástudótól származó szöveget a csavargásról. Mindegyik a csavargót egy végtelenül szomorú embernek mutatta be. Megnéztem három nyelven a képeket a csavargóról. Mind szakadt emberek voltak. (ebben a bejegyzésben nem lesz kép) Valami nem stimmel, de nem tudom, hogy mi az.

Születés Nap

2015 augusztus 25. született meg diszciplínákon és minden más ketrecen túli Iskolánk! Reggel leültünk és vitatkoztunk az elképzelésen:

...három napig vitatkoztunk és utána egy viszontlátással búcsúztunk.

Van mit ünnepelni. Aki nem érti annak hozok egy Gigerenzer mottót, amit egy princentoni japán diáktól vett át: „Nevessetek ti is, ha mások elkezdenek nevetni. Akkor is, ha nem értitek miről van szó. Minél gyorsabban reagáltok annál jobb”.

Akarom, hogy nevess velem amikor szárnyalok és akkor is amikor rámszólnak, hogy a születés nap nem kettő, hanem egy szó. Akarom, hogy néha külön néha egybe írjad, hiszen néha így kívánsz szárnyalni néha úgy.

génmanipulált hímek

Arról a világról nincs mit írnom, ahol az egyik hivatalnok átnyomja az ötletét a szúnyogbarát társadalomról. A másik hivatalnok pénzt ad a tudósoknak, hogy megcsinálják a génmanipulált hímeket. A harmadik hivatalnok elintézi, hogy szabadon engedhetnek hetente néhány millió GM hímet, és azok vadon élő nőstényekkel párosodhatnak, ezzel megváltoztatva a vadonélő populációt. Nos, hab a tortán, hogy egy ilyen rövid szenzációnak az elérése tucatnyi reklámnak a kikerülésével érhető el a „tudományokról” szóló oldalakon. Ezekről a kortárs jelenségekről nem akarok fanyalogni. Az is baj ha véleményem van róluk.

Majd, ha visszajön az a világ, ahol a kávéházban "naplopó" költők és múzsáik „manipulálják” a gondolkodást. Majd akkor lesz mit kiírni magamból. Remélem, hogy hamarosan visszajövök.

„...benned a létra” (Weöres)

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Sejtem, hogy a költő mit akart mondani, de van némi gondom a lent és a fent fogalmakkal.

Jövő héten kezdem a TF-előadássorozatomat. Nincs sok új mondanivaló a tavalyihoz képest, de ugyanazt lehet jobban mondani. A sportoló teljesítménye nyomán lehet fent és lehet lent (a dobogó tetején, alsóbb fokán, de lehet mellette is). Viszont, minden, ami a sportoló teljesítményének a miliője az már nem „létra”.

Amikor, hosszú szerelem után végre bebújtak a nyoszolyába, akkor látták meg – vagy nem – a meztelen valóságot. Harminc évvel ezelőtt a tőke szerelmesei végre kielégültek. Úgy remélték, hogy ezután majd minél nagyobb a teljesítmény annál vastagab a bugyelláris.  Erre jött a volt olimpiai bajnok beszólása:

Amikor a tőke szerelmesei túl voltak a nászon, akkor felvették a makkos cipőt és a fehér zoknit, aminek az odatartozás olvasata volt. Azonnal tegyük tisztába a dolgokat: egyszerű járókelőkre gondolok, akik se előtte sem utána nem voltak rivaldafényben. A tőkés társaságok világuralma se jót sem rosszat nem hozott nekik – ők csak egyszerű drukkerek voltak és maradtak is. Talán csak annyi történt, hogy a hatvanezer forintért vásárolt lakását ma eladhatja hatvanmillióért, és gyermekei élvezik a Balatonon a szúnyoginváziót.

Az egykori olimpiai bajnok pucolja ki a makkos cipőmet! Vissza a költőhöz! Most akkor ki van lent és ki van fent?

Szöveg nélkül is érthető

1931-ben találkoztak és bókoltak egymásnak. Einstein azt mondta Chaplinnek, “Amit legjobban csodálok az ön művészetében, az az egyetemesség. Egyetlen szót sem mond, de a világ megérti önt.” Chaplin válasza ez volt erre: “Ez igaz. De az ön hírneve még csodálatosabb. A világ annak ellenére csodálja, hogy nem ért semmit abból, amit mond.”

A múlt század derekán egyszerű parancsokkal képzelték el minden probléma megoldását. (Az én korosztályom már a középiskolában tanult programozást, gép nélkül). Íme belőlük hét megjegyezhető: „goto” „find” „next” „return” „stop” „end” „if”. Chaplin ezeket nem mondta ki, de egyértelmű volt: a bevándorló végül mindig megtalálja a kiutat. A basic programmal működtethető gépek szintjén lévő, de talán még az annál butább emberek is értették, hogy van kiút.

Azon csodálkozom, hogy eltűnt az egyszerű „parancs” megértése. Még inkább csodálkozom azon, hogy eltűntek az egyszerű parancsok. Ha nincs egyszerű parancs akkor mit lehet teljesíteni. A legzajosabbak hírneve a legnagyobb, de ők mit teljesítettek? Mutogattatják magukat. Mutogatták őket az lett maga a produktum. Aki jól csináltatta annak hírneve lett. Sehogy sem értem a változást. Chaplint és Einsteint is egy közösség része volt és kellett mutogatni, de mögötte volt érthető vagy érthetetlen teljesítmény. Most, amikor a Massachusetts Institute of Technology (MIT) is ugyanazt tanítják, mint a „Héttörpe Univerzitászon” (Hófehérke néni a diákokkal letölteti az MIT tananyagot), akkor mi adja a tanárok hírnevét? Mindenki érti, mint a bevándorló című filmet, habár komplexebb, mint az amit Einstein mond. Senki sem mondhatja meg, hogy az MIT vagy a Stanford jobb, de vannak pozitivisták, akik azt mondják, hogy az előző mérhetően jobb.  

„Ezen nem lehet segíteni. Gyógyszer, vegyszer ideiglenesen segíthet: de a tudatlanság, a műveletlenség, a hiúság és az önzés alkati nyavalyáján nem lehet segíteni. Tehetetlenül kell nézni a vinnyogó vergődést, ahogy nem tudnak erősebbek lenni, mint a helyzetük és a lényük. Segíteni, így és úgy. De az alkati butaságon nem lehet segíteni.” (Márai)

Úgy is lehet mondani, de...

"Sőt, olyan is volt, hogy mondtam valamit, aztán egy nagyágyú pár évre rá ugyanezt publikálta, így persze hozzá kötődik. Senki sem hibáztatható azért, hogy nem tudtam elhíresztelni a nagyvilágban." A Riportban van ez a rész, amire többen rákérdeztek. Most kimondom azt ami nem férhet belle egy riportba, hiszen csak a vájtülüek érhetik meg.

Nagyon kiborít ha hallom: Sz@r volt régen!  ...vagy nem, ...vagy az is volt meg más is volt. Fél évszázaddal ezelőtt volt Slavko Marjanović könyve, amelyből kóstolgattam a döntéshozó gondolkodását. A szerző idézte Herbert Simont még mielőtt  a guru megkapta a Nobel emlékdíjat.

Igen, néhány évtizedig egyedül maradt a könyv amiből tanultam. Később hozzátettünk valamit. 

Minden úgy volt, ahogy mondják. Irritáló voltam! Úgy is lehet mondani, de... De ez nem minden. Igenis irritálni kellett azokat akik sosem álmodoztak, vagy ha igen akkor nem mertek nekirugaszkodni álmaiknak. Azokat akik két lábon jártak a földön, akik kielégültek a legegyszerűbb repülés megtanulásával –Akik sosem mertek szárnyalni. Az tényleg szar volt, hogy amikor a földre ereszkedtem akkor mindig elgáncsoltak a "kétlábbalföldönjárók".

"A legtöbb sirálynak elég, ha a legegyszerűbb repülést megtanulja – azt, hogyanú jusson el a partról az ennivalóhoz és vissza. Mert a legtöbb sirályt az evés, nem pedig a repülés érdekli. De ezt a sirályt nem az evés érdekelte, hanem a repülés. Jonathan Livingston mindennél jobban szeretett repülni." (Bach)

Valamikor régen, egyetemi tanári kinevezésem indoklásaként a bizottság a következőt is írta: "Zoltán követői az ő elképzelése nyomán folytatják a diákok tanítását". Megygőződésem, hogy nem sokan dicsekedhetnek ilyen "bírálattal".

Ami Magyarországon történt annak már blogolvasóim részesei voltak. Mindenki valamire emlékszik... és igy lettek blogolvasók.

 

P.S:

"Egyes fajok gyakorolnak reciprok altruizmust, de nem túl sok, mivel az csak speciális feltételek között fejlődik ki. Az állatnak úgy kell nagy hasznot hajtania a másiknak, hogy saját költsége kicsi maradjon, és a szerepeket gyakran kell cserélgetni. Az állatok agyuk egy részét más egyedek felismerésének kell szenteljék (lásd 2. fejezet), és ha a fizetség sokkal a szívesség után érkezik, emlékezniük kell, ki segített nekik, és ki tagadta meg a segítséget, és ennek megfelelően kell a szívességeket osztogatni vagy visszatartani." (Pinker: 2002, 363 old)

Mit tudunk Thomas Piketty világnézetéről?

Thomas Piketty írt egy könyvet, utána kiadták annak egy rövid változatát Piketty zsebkönyv címen Végül megnézhető egy Thomas Piketty TED előadás néhány percben. Ismerőseim közül ketten említik. Čausević professzor a kapitalizmus jövőjének fejtegetésében és Csizmadia is említi könyvében amikor a globális trendekről ír. Most jön a nehéz kérdés! Tudunk-e valamit arról, hogy a nagy vagyonok serkentik vagy fékezik a kapitalizmust. Valahogy úgy van ez, mint szüleim korosztályánál. A múlt század elején születetteknek volt véleményük Karl Marx filozófiájáról. Rengeteg embert ismertem abból a korosztályból. Közülük csak egy olvasta a Tőkét.

A tudásgyarapítás tömbösíthetetlen. Nem kell sokat tanulni, hanem mindig egy kicsit. A vizsgára, és később a munkában határidőre idomított emberek elveszítik a ritmust (arra gondolok, hogy az események egy szabály nyomán történjenek).

A szabály lehet bármelyik, de legyen. Mindegy, hogy naponta vagy kétnaponta háromnegyed óra, de ne legyen több napos gondolkodásszünet. Mindenkivel, aki irodalmi remekművet olvas, megtörtént, hogy két hét után megtalálta az ágy alatt a félbehagyott könyvet. Sokan mondják, hogy a nyáron kiolvasnak egy könyvet. Meg is teszik minden nyáron. Az életük végéig elolvasnak néhány tucat könyvet. Itt van a padlón – néha bele is rúgok – egy könyv, amit születésnapomra kaptam. Elkezdtem, de két hónapja nem folytattam. Jónak indult. Rengeteg fontos apróság, és egyáltalán nem fontos levél olvasásával elillant a két hónap. Semmit sem tudok e könyv szerzőjének világképéről.

Doktori iskolánk nyolc félévig díjjal ösztökéli diákjainkat a tanulásra. A pénzt havi ritmusban kapják. Bizonyosan zavarná őket, ha ez a szabály nem lenn betartva. Engem is zavar, amikor a diákok elveszítik a tudásgyarapodás ritmusát. A multi-világban olyan jól hangzik, ha valakinek van véleménye arról, hogy Piketty, Marx és Keynes ugyanarra gondoltak vagy nem. Ebben a mi világunkban gyorsan kilóg a lóláb. Piketty, Marx és Keynes világképeiről jópofáskodni csak a tudásgyarapodá ritmusának megtalálásával - állandó kevés tanulás után lehet.

P.S.

Szokták mondani, hogy nem lehet elfelejteni a biciklizést. Dehogynem. Nos, így van a tanulással is. Nem lehet kihagyni harminc évet. Láttam néhány kortársamat, akik úgy döntöttek, hogy egy ideig inkább vagyont gyarapítanak. Egyik se tudod visszatérni a tanuláshoz.

Raphaël Varane menjen a harmadosztályba

Négy csapatot néztem tegnap és ma a légkondicionált szobába. Rugdosták a labdát, néha kapuba is. Ez nem az a foci amire az elkényeztetett néző vágyakozik. Helyesbítek: tv-néző. Ez olyan, mint a tavaszi előadásaink a láthatatlan diákoknak. Mondtuk! Ők meg odanéztek, vagy nem. A végeredmény ugyanaz volt itt is ott is: nem láttuk, hogy látnak-e.

Az ezredforulón környékén sokszor prédikáltam négyszáz embernek. Ez a műfajomban olyan, mint a BL meccsen a teltház. Ez kötelez arra, hogy méltó legyél az eseményhez. Tudom, hogy a tucatnyi diák, aki ott kínlódik a képernyő mögött, nem bűnös azért, mert nincsennek négyszázan. Ennek ellenére másként játszom a telt amfiteátrum elött. Másként kötelez nyolcszáz tágra nyílt szem.

Súlyos bűn sz@rul focizni vagy prédikálni teltház nélkül. Ezt megtették a két meccs játékosai. Én is megtettem tavasszal. De ennek is van határa. Lehet sz@rul focizni vagy prédikálni, de nem mindegy, hogy mennyire. Az. amit Raphaël Varane csinált az a harmadosztályban is megengedhetetlen.

valaki leselkedik a kulcslyukon

Mindig voltak ünnepelt írók, akik néha kényszerből megrendelésre írtak. Senki sem dicsekedett azzal, hogy szüksége van pénzre is. Mindig voltak kerítők, akik összehozták a kínálatot és keresletet. „...rendelésre írni olyan, mint a kiherélés, mert ha úgy kell írni, hogy valaki leselkedik a kulcslyukon, elvész a különös kalandok szabadsága és gyönyörűsége.” – Henry Miller, aki elmesélte, hogy száz dollárért bevállalt egy erotikus írást. Kíváncsiskodott, hogy ki is van a kerítő mögött, ki az, akinek ilyesmire van pénze. Nem jutott messzire, hiszen senkinek sem érdeke, hogy kiderüljön a pénzelő/befektető és annak szándéka. Miller csak annyit tudott meg, hogy jó az, amit ír, de még jobb lenne, ha egyszerűen elbeszélné az eseményeket, és nem elemezgeti őket, és főleg nem filozofálgat.

Nehéz írni amikor az ötleteinket nem szabad beletenni. Tényleg nincs jobb szó, mint a kiherélés. Kegyetlen az, amikor nem írhatod meg filozófálgatva. Állandóan féltünk egy kicsit. Most nagyon félünk. „Életed merészséged arányában zsugorodik össze vagy tárul szét.” (Anais Nin) Próbáltam merészen nekimenni, de akkor nem adott száz dollárt száz oldalért. Mégsem félek. Talán van valahol egy pénzeszsák aki nem rühelli a bölcselkedést.

én mondom

– Kezicsókolom, én nagyon buta vagyok! Tud rajtam segíteni? – mondom az ügy-fél-szolga hölgynek. – Nem is olyan buta ön – válaszolja a hölgy. – Ha hiszi ha nem, nekem korlátozott a kognitív kapacitásom – Na látja, nem is olyan buta... adja ide majd kitöltöm...  

Igen, én az a buta vagyok, aki tudja, hogy valamire nagyon buta. Vannak olyan buták, akik nem is tudják, hogy buták. Vannak, akiknek hiába mondom, hogy adatok csak a múltról lehetnek. Ha van szerencsénk akkor általuk megérthetjük a jelenségnek egy elenyésző rézét. – Honnan tudod ezt, hiszen ezt senki sem mondta – kérdezi a jelenlegi divathullám áldozata. Mondta néhány divatjamúlt tudományfilozófus, de ez most mindegy. Ami sokkal fontosabb az az, hogy nem az Óperenciántúli vagy szigetlakó divatos kispöcsnek vagyok a szóvivője, és sosem mondom senkinek, hogy kérdezd meg néhánytucat járókelőtől a megoldást amire képtelen vagy rájönni. Itt és most ezt én mondom. Itt én vagyok a tanító. Itt az én diákjaim tudásáért vagyok felelős. Ott nálatok tanítsatok, amit akartok – vagyis amit tudtok.

A dolgok olyanok amilyennek látjuk...