Abban is más vagyok, mint a bányászok, hogy nekem nem kell sem munkaeszköz, sem munka hely. Gondolkodhatom eszköz és hely nélkül bármikor. A bányász csak akkor dolgozhat, amikor kinyitják a bányát és a kezébe kerül az eszköz. A bányász nem tud a Balaton partján nyaralás közben dolgozni – ő akkor „szabadságon van”.
Arról beszélgettem néhány kollégámmal, hogy kell-e nekünk dolgozni nyáron. Lehetetlen nem dolgozni, hiszen gondolkodunk. Az utóbbi két-három évtizedben más is munkának számit. Ha erre siklott ki mesterségünk, hát legyen: mást is csinálunk. Úgy látom, hogy az Óperencián túlról érkező szelek behozták a levelezést is. Persze, hogy azelőtt is írtunk kollégánknak, ha volt valami új gondolatunk. A különbség csak annyi, hogy az álandó gondolkodásunk évente, vagy kétévente szült egy olyan gondolatot, amit érdemes volt papírra vetni és elküldeni valakinek. Most naponta tucatnyi gondolatmentes e-mailt kapok. Egyetlen kérdésem van. Kell-e nyáron e-mailt olvasni? Vagyis, egészen precízen: a munkajog előírja-e, hogy nyáron köteles vagyok-e emailokat olvasni?
