A vegyész- gépész- villamos- agrár és építő-mérnökök három év alatt az egyetemen anyanyelvüké teszik a szaktudást. Sokan úgy gondolják, hogyha még két évet járnak iskolába, akkor is ugyanannyit tudnak. Inkább elmennek az iparba dolgozni. Ott viszont a tehetségesebbek négy év után érzik a majdnem-kiműveltség korlátját.
A Műegyetem száz évvel ezelőtt önálló szakosztály alapított, a végzett mérnökök nem-mérnöki továbbképzésére. Előtte volt néhány évig tanítás a „munkáskérdés” -ről, ahol a tőke és a munka ellentétéről beszéltek. Feltételezem, hogy akkor még lehetetlen volt Keynes, nyomán tanítani, de nem zárom ki, hogy nem csak a Királyságban bontogathatta szárnyait valami, ami segíti az embereket a teljes kiműveltség felé. Az iparosodás elején az úgy nézet ki, hogy a mérnökök kaptak egy kis utócsiszolást a munkásokról, a tőkéről, a váltóról, a szerződésről, a kalkulációról és a kereskedelemről.
Ma is vannak mérnökök az iparban, akik vágynak a teljes kiművelésre. Talán, nálunk is megnyílhat az ipari-doktori! Az teljesen más lenne, mint a műegyetemek negyedik és ötödik éve. A négy év praxis utáni mérnökök egy egyetemi és egy ipari mentorral olyan problémák mélyebb megértéséhez juthatnak, ami után az ipar teljesen kiművelt emberfői lehetne.
