Hatvan évvel ezelőtt az épületben ahol szülemmel laktam, F... néni minden nap másnak mosott az épület pincéjében lévő mosókonyhában. Nem, dehogy is akarom régi szép időknek nevezni azt az egyszerű műveletet, amikor péntek reggel elvitt egy kosár szennyest és este kivasalva visszahozta. Jelentéktelen összeget kapott érte.
Robert Pirsig akkortájt írogatott a használati utasítások használhatatlanságáról. F... néninek volt egy algoritmusa. Ránézésére meg tudta különböztetni a fehér ágyneműt, apám fehér ingétől, és a színes konyharuhától. Sőt a sötétkék pulóver sem okozott gondot. Hihetetlen de a lepedőt a dörzsölő deszkán pontosan annyi ideig dörzsölte ameddig kell. Látta mikor kell abbahagyni! Túl sokat tudok a mesterséges intelligenciáról, és senki sem tud meggyőzni, hogy a mosógépet négy-öt gombnyomással tudom beállítani, ha sikerült előtte saját algoritmusommal elválasztani a sötétkéket a fehértől. A végtelenhez közelít a rengeteg gombnyomás sorendjének száma.
Van egy használati utasítás ami nyomán lehetetlen megtanulni azt amit F... néni tudott. F... néni mestere volt a lepedőmosásnak, de nem okozott neki gondot megnyomni az egyetlen gombot az Orionon és máris jött a Máris szomszéd, vagy a Hofi.
Itt van még néhány gép negyven vagy száz oldalas útmutatója. Nem akarom se a mérnökök tudatlanságát, sem F... néni zsenialitását. Olyan gépeket akarok amelyek bekapcsolás után megcsinálják azt amit F... néni a négy elemi után negyven évvel képes volt.
Megkérdeztem fiatal ismerőseimtől, hogy miként kell kikapcsolni a gépet. Meglepő választ kaptam: azt én sem találtam meg, - kihúzom az áramból...
