Talán igen, talán nem

nyűtt produktivitás

A színész a drámaíró és az impresszárió elváltak néhányszáz éve. A piaci kofa eladja a tojást, amit Jani bácsi tyúkja tojt. Az utcazenésznél még ma is néha együtt van a zeneszerzés a zenélés és a kalapozás. A cipő alsó és felsőrész készítő kevesebb mint száz éve vált el. Kitalálták a specializációt és ezzel növelték a produktivitást. A felsőrész specialista teljesítménye jobb lett, mint az utca legjobb suszterénak a teljesítménye.

Akik ma arra szánták rá magukat, hogy teljesítményt mérjenek néhány alap dolgot nem tudnak. Nem tudják, hogy a zenekarnak nem lenne jobb a teljesítménye, ha az üstdobos többet dolgozna. A színdarab sem lenne jobb, ha a drámaíró lejátszaná a kisgyermek, a szerelmi bánatban szenvedő, és az öregasszony szerepét is.

Semmi bajom sincs azzal, ha Polányi, Simon, Kahneman, Thaler és Taleb találmányairól prédikálok a diákoknak. Sokkal több bajom lenne azzal, ha csak saját találmányomról, a Doctus-ról prédikálhatnék. A nyűtt produktivitásra törekvő teljesítménymérők rosszabb teljesítményemet mutatnák meg ha nekem kellen mindent kitalálni és még kalapoznom is kellene a diákoktól.

„Nyakig az undorba ragadtam,
a pénz beszélt, én meg ugattam,
aztán megúntam esztelen
siránkozni az életen
s elvonultam s békét találtam
a magam önkormányzatában,
ahol angyalnak nincs helye,
de az ördög sem fekete.” (Szabó Lőrinc)

Heten vagy hárman voltak

A hét hét napja, a hét törpe, a hét főbűn, a hét szentség, a hétfejű sárkány, a hét bő és hét szűk esztendő, a kékszakállú herceg várában hét lezárt ajtó van. Van egy jó szöveg a hétfejű tündérről is. Ezek az emberteremtette besorolások. Van egy ami nem az: az égbolton hét égitestet látni szabad szemmel.

A kitalációkban annyi skatulya lett, ahányba bele akarták gyömöszölni a mondanivalójukat azok, akiknek volt mondandójuk. Sokalom a hetet. Úgy tűnik, hogy itt és most három bűn és három bűnös elegendő a jelenségek megértésére. „Aki nem alkalmaz új megoldásokat, új bajokra számíthat, mert az idő a legnagyobb újító.” (Francis Bacon). Talán nem is újítás. Hiszen a hét szerep (Mephisto, Diablo, Baal, Andariel, Duriel, Belial, Azmodan) is hráom plusz négyre oszlik.

Munkajog, de az is lehet, hogy nem

Abban is más vagyok, mint a bányászok, hogy nekem nem kell sem munkaeszköz, sem munka hely. Gondolkodhatom eszköz és hely nélkül bármikor. A bányász csak akkor dolgozhat, amikor kinyitják a bányát és a kezébe kerül az eszköz. A bányász nem tud a Balaton partján nyaralás közben dolgozni – ő akkor „szabadságon van”.

Arról beszélgettem néhány kollégámmal, hogy kell-e nekünk dolgozni nyáron. Lehetetlen nem dolgozni, hiszen gondolkodunk. Az utóbbi két-három évtizedben más is munkának számit. Ha erre siklott ki mesterségünk, hát legyen: mást is csinálunk. Úgy látom, hogy az Óperencián túlról érkező szelek behozták a levelezést is. Persze, hogy azelőtt is írtunk kollégánknak, ha volt valami új gondolatunk. A különbség csak annyi, hogy az álandó gondolkodásunk évente, vagy kétévente szült egy olyan gondolatot, amit érdemes volt papírra vetni és elküldeni valakinek. Most naponta tucatnyi gondolatmentes e-mailt kapok. Egyetlen kérdésem van. Kell-e nyáron e-mailt olvasni? Vagyis, egészen precízen: a munkajog előírja-e, hogy nyáron köteles vagyok-e emailokat olvasni?

Ismert ember

Ha 1980-1990 között a Tobuhin köruti 1-es buszmágállójában megkérdezted egy aktatáskát szorongató embertől, hogy ki az a Wassily Wassilyevich Leontief, akkor tudta, hogy Nobel emlékdíjas amerikai professzorról van szó. Ha viszont azt kérdezted, hogy ki az a Henry Mintzberg, akkor homályosan rád nézett és azt mondta, hogy nem tudja. Bementem a Pipa kocsmába és lehúztam egy felest az ismert asztaltársasággal.

Az ismeretlen montreali embernek volt egy mondása: senki sem tudja, hogy ki a montreali egyetem üzleti Karának a dékánja. Hasonló a helyzet a korházzal is. Aki tartózkodott néhány napot korházban az igenis tudja annak az ápolónőnek a nevét és hajszínét, aki kivette alóla az éjjelitálat, és megmosta, de sosem érdekelte a korház igazgató neve.

Egy döntés kimenetel nem ugyanaz, mint a szándék. Sosem használjuk ugyanazokat a fogalmakat a változás előtt és után. Ha az elvárás/vágyódás (James March nyomán: aspiration) fogalmat veszem, akkor azt látom, hogy műfajom óperencián túli mívelőinek ismeretlen. A Tobuhin köruti 1-es buszmágállójában nagy esélyel azt monták volna: A Nobel emlékdíjas Simonnal csinált valamit.

Nos ki is az ismert ember? Senki? Se a gondolkodó, sem az ápolónő! Minden változás lehetetlennek látszott a Pipa kocsmából nézve, de megtörtént, és most az elhagyott állapot tűnik lehetetlennek. „A világ, amit teremtettünk, a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” (Albert Einstein) 

 

F... néni algoritmusa

Hatvan évvel ezelőtt az épületben ahol szülemmel laktam, F... néni minden nap másnak mosott az épület pincéjében lévő mosókonyhában. Nem, dehogy is akarom régi szép időknek nevezni azt az egyszerű műveletet, amikor péntek reggel elvitt egy kosár szennyest és este kivasalva visszahozta. Jelentéktelen összeget kapott érte.

Robert Pirsig akkortájt írogatott a használati utasítások használhatatlanságáról. F... néninek volt egy algoritmusa. Ránézésére meg tudta különböztetni a fehér ágyneműt, apám fehér ingétől, és a színes konyharuhától. Sőt a sötétkék pulóver sem okozott gondot. Hihetetlen de a lepedőt a dörzsölő deszkán pontosan annyi ideig dörzsölte ameddig kell. Látta mikor kell abbahagyni! Túl sokat tudok a mesterséges intelligenciáról, és senki sem tud meggyőzni, hogy a mosógépet négy-öt gombnyomással tudom beállítani, ha sikerült előtte saját algoritmusommal elválasztani a sötétkéket a fehértől. A végtelenhez közelít a rengeteg gombnyomás sorendjének száma.

Van egy használati utasítás ami nyomán lehetetlen megtanulni azt amit F... néni tudott. F... néni mestere volt a lepedőmosásnak, de nem okozott neki gondot megnyomni az egyetlen gombot az Orionon és máris jött a Máris szomszéd, vagy a Hofi.

Itt van még néhány gép negyven vagy száz oldalas útmutatója. Nem akarom se a mérnökök tudatlanságát, sem F... néni zsenialitását. Olyan gépeket akarok amelyek bekapcsolás után megcsinálják azt amit F... néni a négy elemi után negyven évvel képes volt.

Megkérdeztem fiatal ismerőseimtől, hogy miként kell kikapcsolni a gépet. Meglepő választ kaptam: azt én sem találtam meg, - kihúzom az áramból...

takarítás

A söprűt, amellyel a sz@rt takarítjuk, azt használat után eldobjuk. Nos, ez az ősi bölcsesség sok esetben érvényes. Ha nem érted ezt a metaforát, az baj, hiszen most egy absztrakt dumát nyomok le, amiről úgy látszik, hogy mindenki érti az egyik olvasatát.

Láttam már egyetemi termek, tanári szobák és magán lakások takarítás utáni állapotát. Mindegyik jobb volt a művelet után, mint előtte. Viszont sosem történt meg, hogy kritizálhatatlan legyen. Olyan házi-gazda és vagy házi-asszony még nem született, aki elégedett lett volna a takarítás után. A takarításnak van egy érdekes kimenetele. Sosem lehet úgy megcsinálni, hogy „egy porszem” vagy „egy maszat” se maradjon. Mindenki, aki próbált már takarítani tudja, hogy sosem kapott dicséretet. Hogyan is kaphatott volna, hiszen a tökéletes rend elérhetetlen. A jobb állapot, mint a művelet előtti, az láthatatlan.

Aki nem csak látta, hanem nézte is a takarítás utáni állapotot az bólint egyet és eldobja a sz@ros söprűt.

Merre tovább majdnem kiművelt emberfők

A vegyész- gépész- villamos- agrár és építő-mérnökök három év alatt az egyetemen anyanyelvüké teszik a szaktudást. Sokan úgy gondolják, hogyha még két évet járnak iskolába, akkor is ugyanannyit tudnak. Inkább elmennek az iparba dolgozni. Ott viszont a tehetségesebbek négy év után érzik a majdnem-kiműveltség korlátját.

A Műegyetem száz évvel ezelőtt önálló szakosztály alapított, a végzett   mérnökök nem-mérnöki továbbképzésére. Előtte volt néhány évig tanítás a „munkáskérdés” -ről, ahol a tőke és a munka ellentétéről beszéltek. Feltételezem, hogy akkor még lehetetlen volt Keynes, nyomán tanítani, de nem zárom ki, hogy nem csak a Királyságban bontogathatta szárnyait valami, ami segíti az embereket a teljes kiműveltség felé. Az iparosodás elején az úgy nézet ki, hogy a mérnökök kaptak egy kis utócsiszolást a munkásokról, a tőkéről, a váltóról, a szerződésről, a kalkulációról és a kereskedelemről.

Ma is vannak mérnökök az iparban, akik vágynak a teljes kiművelésre. Talán, nálunk is megnyílhat az ipari-doktori! Az teljesen más lenne, mint a műegyetemek negyedik és ötödik éve. A négy év praxis utáni mérnökök egy egyetemi és egy ipari mentorral olyan problémák mélyebb megértéséhez juthatnak, ami után az ipar teljesen kiművelt emberfői lehetne.