Amikor divatos volt A Rózsa neve című film nem lehetett hetekig jegyet venni a szarajevói moziban. Végül megnéztem. Sok volt benne a csúnya jelenet. Az előtte elolvasott könyvben csak a szöveg érdekelt, nem képzeltem mögé a "bezárt" pofákat, csak a karakterekre gondoltam. Most se a csúnya film (a neten) se az egész szöveg nem érdekel.
Most már van kereső (inkább ne lenne kevesebbet idegeskednék azon, hogy milyen buta). Kikerestem a könyvből azokat a helyeket, ahol a metafizikát említi. Amúgy az egész könyv a metafizikát tárja elénk.
„Vagyis elég, most már nem hagyom, hogy újabb metafizikai értekezésbe sodorj. Mi az ördög van veled ma? Neked jó a szemed, fogj inkább egy pergament, egy írótáblát vagy valamit, amire firkálni lehet, meg egy íróvesszőt...”
„Mivel pedig azt akartam, hogy az egyetlen igazán izgalmas dolog, vagyis a metafizikai borzongás, kellemes hatást keltsen, nem maradt más hátra, mint hogy a legmetafizikusabb és legfilozofikusabb cselekménymintát: a detektívregényt válasszam.”
„Persze az orvosi diagnóziskészítés, a tudományos kutatás vagy a metafizikai kíváncsiság is találgatáson alapul. A filozófiának (akárcsak a pszichoanalízisnek) lényegében ugyanaz az alapkérdése, mint a detektívregénynek: ki a tettes? Ahhoz, hogy ezt megtudjuk (vagy azt higgyük, hogy megtudtuk), fel kell tételeznünk, hogy a tények mind logikusak, és logikájukat a tettes szabta meg.”
Gyorsan elkalandoztam attól, amit kerestem. A rózsa neve amúgy a mester-inas viszony, a szabad gondolkodás gyöngyszeme, ahol az inas úgy sejti, hogy a mesternek minden feltett kérdésre van válasza. Van! De nem az egyetlen helyes. A mester elér oda, hogy látja: ezen nincs mit nézni – erre nem kell menni.
Tovább kalandoztam! Ketrecben, kalodában az ember nem lehet szép, és csúnya gondolatokról álmodozik és előbb utóbb csinál is.
P.S.:
A két Pirsig könyv nincs meg kereshető formátumban magyarul. Azokban vajon hányszor szerepel a metafizka fogalom.
