Nagyon kevés ember van, aki kíváncsi olyan jelenségekre, amelyek az üstökösökkel történtek, történnek, vagy elképzelhető, hogy megtörténnek. Szintén nagyon kevés ember van, akit érdekel a villanykörte építőelemeinek rejtett világa. A kíváncsi embereket a valóságnak két-három szintje érdekeli, amelyek se túl nagy sem túl pici dolgok megértésére törekszenek. Az embereket érdekli nagyjából a helyük a térben, vagy a tér, amelyben helyük lehet. Nem az egyéni dilemmák, hanem az egyén szintjén lévő dilemmák a lényegesek. Ebből ne következtessünk arra, hogy vannak az embernek vannak átlagos dilemmái. Viszont vannak az átlaghívők dilemmái.
Vegyünk egy példát. Sosem gondoltam, hogy egy jópofa nótaszöveg két sorát nehéz lefordítani magyar nyelvre a szarajevói szlengről. Megpróbálom! „Apám, azokban a ritka pillanatokban amikor józan volt, azt mondogatta: – Fiam, aki mindent megtesz a haverokért és elhanyagolja a taktikát, az egy alsóbb osztályú klubban fogja végezni.” Nos, ez a tanok ketrecén kívüli metaforákkal kimondható tudás. Az utca és/vagy kávéház művészi nyelve. Erre próbálom buzdítani, de nem erőszakolni diákjaimat. Nekifogok megírni egy esszét, amelyben tudóskodó szavak helyett metaforákat használok.
Tan-talan? De mégsem! Talán az átlagosok valamely ketrecbe zárt tanokon kívüli fogalmak által értelmezi az ember helyét itt és most.
P.S.:
Ez nem ugyanaz, mint az angol fogalom: „out of the box”. Nekem úgy tűnik hogy ezek csak átszöktet egy másik átlagos föld ketrecébe