Ma megkaptam a műlthavi havi fizetésemet. ELMÚLT EGY HÓNAP, vagy ezer? Semmi sem történt minden ugyanolyan. Jelentem a múlt hónapban laktam, ettem, ittam és elköltöttem a múlthavit. Mától minden nap fogok lakni, enni és inni... Semmi sem múlt el, és semmi sem következik!
Nyakig vagyok a technológiában. Magányosan vagyok, bárki is van a szerszám másik végén - ő is magányos. Két magányos az nem más mint kétszer egy magányos. A sarki fűszer ugyanolyan undok minden nap - most már nem is köszönünk egymásnak. Egy picit csal a számolásnál... odatartom a bankkártyát, és megyek. Nem gyorsul a magány múlása.
"Hogy érne véget a magány, melyet igazi fény nem látott soha, ahol nem volt egyensúly, sem nyugalmi helyzet, csak elferdült tárgyak végtelen csuszamlása, olyan égbolt alatt, amelyben nem él a reggel emléke és az este reménye?" (Samuel Beckett)
