Elég okosnak kell lenni ahhoz, hogy tudjuk a másik ember okos-e vagy buta. Ez viszont nem érvényes két buta emberre, ők nem ismerik föl egymásról, hogy ki a buta, és azt sem tudhatják, hogy ki az okos. Steve Jobs rovására szokták írni, hogy ő zsenikre és balfaszokra osztotta a világot. Megtehette hiszen ő föl tudta ismerni a zsenit. Mondjuk ki egyszerűen: tudni kell valamit ahhoz, hogy azt mondhatod a másikra, hogy ő nem tudja... Viszont erre szokták mondani, hogy nem korrekt. Nem tudom, de azt tudom, hogy igazolhatatlan és perelhető.
Az egyik leckém hangos ppt változatának bemondásához tegnap éjjel ismét megnéztem Dürrenmatt: A fizikusok című drámáját.
"MÖBIUS: Az értelem követelte ezt a lépést. Tudományunkban elérkeztünk a minden megismerhető határáig. Ismerünk néhány kézzelfogható szabályt, néhány alapösszefüggést a különben érthetetlen jelenségek között. De nem többet. Mindaz, ami ezen túl van, a létezés hatalmas része, titok maradt. Utunk végére értünk. De az emberiség még nem jutott el idáig. Előreküzdöttük magunkat, ám senki sem követ bennünket; légüres térben lebegünk. Tudományunk iszonyatossá, kutatásunk veszélyessé, az ismereteink pedig halálossá váltak. Nekünk, fizikusoknak, egyetlen lehetőségünk maradt: a kapituláció a valóság előtt. Ez a valóság nem méltó hozzánk. És bennünk falba ütközik. Vissza kell vennünk a tudásunkat, és én vissza is vettem. Nincs más megoldás a számotokra sem." (Dürrenmatt)
Ahogy a kisiskolában mondanák: Most vegyünk egy konkrét példát!
Ki mondhatja ki azt, hogy az egyetemisták tanulhatnának egytollbólkijövő könyvekből. A távol lévő tanárok mindenféle bohóckodása nélkül. Kap a diák egy könyvet. Elolvassa és a vizsgán mond róla valamit. Már majdnem kimondtam, amikor meghökkentem is magamba fojtottam a butaságot. Megnéztem, és megláttam. A kortárs üzletelő-képzéshez ma Magyarországon kétezer oldalnyi vállalható szöveg van. Ez nagyjából hat-tízezer perc tanulás a hat félév alatt. Sokan kevesellenék.
