„Nemrégiben olvastam egy francia miniszter naplóját, melyet a börtönben írt. A minisztert a Panama-ügy miatt csukták be. Milyen lelkesedéssel, elragadtatással beszél a madarakról, melyeket a börtön ablakából figyelt meg, és azelőtt, mikor miniszter volt, észre sem vett. Természetesen most, amikor már szabadlábra helyezték, nem veszi észre a madarakat, ahogy régebben sem vette észre őket. Maga sem veszi észre majd Moszkvát, mikor ott él. A boldogságot nem élvezzük, és nem is tudjuk élvezni. Csak kívánjuk.” (Csehov)
Igen vannak dolgok, amelyeket csak kívánjuk. Többször használtam egy költőnek, aki a tengerparton akart élni, a mondását (most nem találom) amely valahogy így hangzott: A tenger sem olyan kék, mint álmaim tengere volt. Igen vannak dolgok, amelyek csak álmainkban felemelőek. De lesznek amelyek majd kékebbek lesznek mint álmaink tengere.
"Mi, oroszok, nagyon szeretjük a magasröptű gondolatokat, de mondja, az életben miért járunk olyan nagyon-nagyon alacsonyan?" (Csehov) Nem tudok válaszolni az író-óriás dilemmájára. Talán nem "miért" kérdést kell feltenni. Abból, hogy néhány álomról kiderül, hogy csak kívánás volt nem következik, hogy mi fog történni a másik álommal.
