A profi fizikusok tudják, hogy csak az idő és a távolság mérhető. Velük van legkevesebb dolgom. Mostanában néhányszor kibújt a szög a zsákból. A munkámat eddig sem lehetet mérni. Mindig egy alku volt: ezért ennyit. Most az történik, hogy a régi alkuk sehogy sem stimmelnek a mostani munkámmal. Ezért már nem annyit, hanem semennyit, hiszen a munkám megcsinálhatatlan másként. És mennyit adsz azért, ha megmondom, hogy megcsinálhatatlan? EZ MÁR EGY MÉRÉSMENTES ALKÚ
A nyolcvanas évek vége felé (informatika filozófia) iskoláimban kezdtem a pszichológusokkal próbálkozni. Piaget, a gurujuk mérte, hogy a gyermek valamennyi idő múlva milyen távolságra van valamiben önmaga korábbi állapotához. Eddig minden OK. A baj akkor kezdődik, ha tetszőlegesen kiválasztjuk, hogy az bilirejárás, vagy színek felismerése az amiben eltávolodot a gyermek. EZ MÁR EGY MÉRÉSMENTES ALKÚ. Mások vagy elfogadják, hogy abban kell-e bizonyos időn belül távolabb lenni, vagy másban. Itt befejeződött a vita, hiszen elmentek a korreláció számítás felé.
Likert volt a másik guru a pszichológusoknak. Ott meg azt nem tudták feldolgozni, hogy az egy és a kettő közötti távolság nem ugyanakkora, mint a hat és a hét közötti. Ez a két dolog már látványos volt a "market research" (BZ fordítás: kísérletezés a kereslet vizsgálatban) műfajban. Amikor a nyolcvanas évek derekán a "research" (kísérletezés egy hipotézissel) fogalom kiszabadult a palackból, akkor már nem volt visszaút.
Ahogy a matektanár szokta mondani: most vegyünk egy konkrét esetet y=sign(x). Nem vagyunk matekosok, így a mi konkrét esetünk legyen: a jó pálinka és jobb pálinka között mekkora a távolság? Ne ökörködjünk a Likert skálával. Tudjuk, hogy mindenki tudja, hogy ott és akkor neki jobb a „jobb pálinka”, mint a „jó pálinka”. EZ MÁR EGY MÉRÉSMENTES ALKÚ Nekem most ez a legjobb pálinka és nagyívben lesz@rom, hogy mit gondol az átlagos pálinkaivó és a pálinkaivó és nemivó fókusz csoport.
