Bekészítettem az új eszközt (mikrofon a központban az asztalon), csak nehogy úgy járjak mint a szerető aki az eszközre összpontosít.
Mondhatom a mondanivalómat. Tegnap jött egy ötlet Kolozsvárról, hogy mondjak valamit a diákoknak távolról. Valamit, ami erre az időre eléggé csiklandós. Nagyon jó. Akkor kezdjük az ötödik Hüperionnal -Erdély: groteszk humor, kettősség, rafinéria... (Hamvas Béla). Ez az, ami kiemelhet a sz@rból. Semmi esélye a maradék négy hüperionnak. Se a dél félálma, sem a nyugati munkaétosz, sem az észak félműveltsége, sem a kelet nomádsága nem tudja megtalálni az antifragilitást. Tehát Hamvas után egy adag Taleb. És megvan a mikrofonba mondott negyvenöt perc úgy, hogy nem látom ki és mit csinál amikor azt prédikálásom, hogy "Józannak kell lenni. Igazán józannak, vagyis mámorosnak. Bort kell inni." (Hamvas)
Ja és még valamit a végére Hamvastól:
„Az erdélyi komplikált civilizációjának szellemében sokrétű, és ebben a bonyodalomban az idegen könnyen gyanút fog, mintha a kapcsolat nem lenne egyenes. Holott csupán szövevényes. Az erdélyinek egyszerre több véleménye van, és ezek, ha egymásnak ellent is mondanak, õ maga ezekben a tekervényes ellentmondásokban igen otthonosan mozog. Az idegen megzavarodik. Úgy látszik, hogy egyszerre igen is meg nem is. Vannak néha nagyvonalú kizárólagossággal végiggondolt eszméik, de többnyire aprólékosak, és erejük a részletekben van. Bukdácsolnak és köntörfalaznak..."
Most úgy látom, hogy hízelgek nektek Kolozsvári diákok. Erdély mindig kettős, igen is meg nem is. Vagy ahogy ez a blog is üzeni TALÁN IGEN TALÁN NEM
