Ha egy férfi igazán unalmas akar lenni, akkor a sorkatonaságról beszél! - „Mindenki megszívta, de én megúsztam”. Vagy nem vagyok férfi, vagy nem ugyanarra emlékszünk. Arra a hagyományra emlékszem, hogy az utolsó százötven napban mindenki elkezdte vagdosni a puha mérőszalagot.
Hova siettél, ha ott téged nem szivattak? Mindegy. Kahnemantól tudjuk, hogy az emlékeink olyanok amilyenek, és vajmi kevés közük van a valósághoz. Ilyen a középiskola utolsó napja is. Hatalmas buli, máglyára a könyveket! Megkönnyebbülés, de utána az emlékek tele lesznek hőstettekel. Sosem arról szólnak az emlékek, hogy a matek tanár az egész osztály előtt megalázott. Ismerőseim tudják, hogy a középiskolai éveimről semmit sem tudnak.
Lassan kikopik a koroszály aki vagdosta a mérőszalagot. Várom, azt a korszakot, amikor majd ennek a korszaknak az élményeivel untatnak.
EPILÓGUS
Ibsen (1882) A nép ellensége című drámájában Dr. Stockmann vakon hisz az orvosi egyetem mintavétel alapján kimondott eredményében. Ebben a hitében csak apósa, Kiil Márton ingatja meg, aki felvásárolta a fürdőintézeti részvényeket.
„Dr. Stockmann: Miért nem szólt nekem, mielőtt összevásárolta ezeket a rongyokat?
Kiil Márton: Ami megtörtént, megtörtént.
Dr. Stockmann: Csak ne volnék oly bizonyos arról a dologról! De mikor oly rendíthetetlenül meg vagyok győződve, hogy igazam van.
Kiil Márton: Ha tovább is megmarad ebben a bolondságában, akkor ezek nem valami sokat érnek, nem bizony.
Dr. Stockmann: De az ördögbe is, hisz a tudomány csak találhat valami ellenszert, egy vagy más praeservatíva -
Kiil Márton: Amivel azok az állatokat meg lehetne ölni, ugye?”
