Talán igen, talán nem

a philozophia tanár tökön rúgta a fegyverforgatás tanárt

Ma, a reggeli után színházat csináltam. Elővettem az Úrhatnám ​polgár című drámát. Az 1979.es előadásban Kállai a polgár és Benedek a filozófia tanár.

Írogatom új könyvemet, ahol a feltörekvő kispolgárról mesélek (aki még messze van a polgárok küszöbétől). A kispolgár az más mint az úrhatnám (aki már túl van a küszöbön az uraságok felé), de sok mindenben nem más.

"...Én most bevallom önnek.
Hajdan nem állt szilárd lábon gyerekszobám,
Hogy úgy mondjam, és vannak hiányosságok
Ennen boldogtalan nevelésem okán,
Melybe szerencséltetni voltam kénytelen.
És én legszívesebben visszamenőleg
Beolvasnák az apámnak és anyámnak,
Kik engem bizonyos fokig negatíve
Taníttatandtak ki, ha tetszik érteni…"

Jourdain úr, és a többi tanár kínlódása a filozófiával nem sokat változott az elmúlt háromszázötven évben. Ebben a kizártságban ludasok a filozófusok is. Talán "is" nélkül is érvényes. 

"Komolyan mondod? Hogy mit ki nem találnak…
Ha én e két lakájnak azt mondom, “csipisz,
Álljál négykézláb, mer rádülök”, az próza?" (Jourdain)

A bölcselkedők az elmúlt kétezer évben inkább tökön rúgták a tánc és illemtanárt is, meg a többi vulgáris ügyességgel kufárkodókat, mintsem átgondolták saját fölényük fölényeskedés nélküli hirdetését. Valahogy így vannak a döntés-filozófusok is: inkább tökön rúgjak a statisztika és a köz-gazdaságtan tanárt... Utána csodálkozunk, hogy az úrhatnámok a sok tőlük távoli dolgok közül kevésbé rühellik a vívást, mint a filozófiát. De az sem baj ha az úrhatnám továbbra sem érti, hogy gyorsan dönt és sosem használja a lassú elemzéseket. 

Jourdain(a Filozófushoz): Kegyelmed, barátom, elmehet, folytatjuk. A konzultériát máskor. Majdan. Esetleg.Ha netántán nyelvi probléma leendne.

emlékek

Ha egy férfi igazán unalmas akar lenni, akkor a sorkatonaságról beszél! - „Mindenki megszívta, de én megúsztam”. Vagy nem vagyok férfi, vagy nem ugyanarra emlékszünk. Arra a hagyományra emlékszem, hogy az utolsó százötven napban mindenki elkezdte vagdosni a puha mérőszalagot.

Hova siettél, ha ott téged nem szivattak? Mindegy. Kahnemantól tudjuk, hogy az emlékeink olyanok amilyenek, és vajmi kevés közük van a valósághoz. Ilyen a középiskola utolsó napja is. Hatalmas buli, máglyára a könyveket! Megkönnyebbülés, de utána az emlékek tele lesznek hőstettekel. Sosem arról szólnak az emlékek, hogy a matek tanár az egész osztály előtt megalázott. Ismerőseim tudják, hogy a középiskolai éveimről semmit sem tudnak.

Lassan kikopik a koroszály aki vagdosta a mérőszalagot. Várom, azt a korszakot, amikor majd ennek a korszaknak az élményeivel untatnak.

 

EPILÓGUS

Ibsen (1882) A nép ellensége című drámájában Dr. Stockmann vakon hisz az orvosi egyetem mintavétel alapján kimondott eredményében. Ebben a hitében csak apósa, Kiil Márton ingatja meg, aki felvásárolta a fürdőintézeti részvényeket.

„Dr. Stockmann: Miért nem szólt nekem, mielőtt összevásárolta ezeket a rongyokat?

Kiil Márton: Ami megtörtént, megtörtént.

Dr. Stockmann: Csak ne volnék oly bizonyos arról a dologról! De mikor oly rendíthetetlenül meg vagyok győződve, hogy igazam van.

Kiil Márton: Ha tovább is megmarad ebben a bolondságában, akkor ezek nem valami sokat érnek, nem bizony.

Dr. Stockmann: De az ördögbe is, hisz a tudomány csak találhat valami ellenszert, egy vagy más praeservatíva -

Kiil Márton: Amivel azok az állatokat meg lehetne ölni, ugye?”

 

Sok mindent ki lehet bírni

Fél évvel ezelőtt írtam egy bejegyzést a nyugdíjas-üzemmódról. Most, kéthétnyi tapasztalat után, egy picit kiszínezném. Tegnap is egy szerződéselőkészítőnek vastagon aláhúztam: nem vagyok nyugdíjas. Nem tudom milyen nyugdíjasnak lenni, de mind több sejtelmem van róla.

Oda (még) nem jutottam el, hogy alsónadrágban a hűtőszekrény előtt kislábasból egyem a tegnapról kimarat csirkepaprikást. Vannak más erős jelek. Reggel arra gondolok, hogy tegnap semmit sem csináltam, nem fejeztem be,tehát ma folytatni kell a semmittevést.

Valamikor úgy láttam, hogy a nyugdíjas üzemmódban működők vagy bölcselkednek, vagy kukacoskodnak. Tini, ma reggel azzal vígasztalt, hogy én a második csoportba tartozom. Mi mást mondhatna? Olyan jó hinni neki.

új ablak új látvány: a torkos púposteve

Bocsánat!!! Nem volt elég időm (mindössze harmincegy év) és kénytelen vagyok hosszú szöveget írni. Majd egyszer lesz belőle egy metafora.

A butmiri és a ferihegyi ablakokból néhányszázszor néztem a világot. A JFK ablakából néhányszor.

A napidíjából jóminőségű parfümöt vásárló és azonnal felhasználó utasoktól, a napidíj nélkül utazó izzadság szagú utasokig, minden változást láttam az elmúlt fél évszázadban. Nem láttam, de mesélték, hogy ezek a fukarkodó utasok nem szállodákba, hanem néhány napra bérelt magánlakásokba vitetik magukat nem hivatalos fuvarozókkal. Spórolnak, hogy abból vehessenek egy lakást, amit majd kiadnak hasonszőrűeknek.

Ha a sivatagban ülsz a púpos teve hátán és csak egy üveg vized marad, akkor a tevének vagy magadnak adod a vizet? A teve, ha megkapja a vizet talán kivisz, de ha te kapod a vizet akkor nem húzod ki a tevét. Ha kimenekültél, akkor az lesz a jó, ha a teve torkoskodik. Ennyit kellene tudni a fukarkodásra buzdító részvényeseknek.

Amikor a fukarkodó részvényesek látták, hogy irigylik őket, elbizakodtak. Ha megértjük az élet lényegét, akkor nincs tőlük semmi irigyelni való, akkor majd egyszere csak ők kezdenek irigyelni bennünket "jól élőket". Akkor lesz jó ha az torkoskodik aki kihúz és nem az akit kihúznak. Az nem jó ha mindenki fukarkodik.

Nem tudjuk meglévő ablakunkon kinézve a kérdést sem feltenni! - Jobb lenne a világnak a nagyobb önköltség kisebb profit helyett? Ha nincs, vagy nem mernek választ adni értelmes kérdésekre akkor ablakot cserélünk – paradigmát váltunk. Paradigma előtti időszakból, ahol az üzleteleés a fukarkodó vállalatokvannak, paradigmára váltani! Erőszakosan meggyőzni bárkit, főleg a korszak haszonélvezőit, lehetetlen. De, talán most ha kinéznek egy új ablakon...

Kikényszeríthetetlen a gondolkodás hagyománytalanítása, néha még az a gondolat legbefolyásosabb szószólójának halála után sem egyszerű. Túl sokan annyi pénzhez jutnak profitból, hogy érdemes spórolni és fukarkodni. De most talán eldobjuk a fukarkodást. Most jöhet a minél drágább repülővel utazol annál kisebb az esély, hogy ehetetlen kaját kapsz. Minél drágább szállodába hálsz, annál kisebb az esély, hogy reggel száraz péksüteményt kapsz. Kicsit drágább termék, de rugalmasabb gyártás és sokkal kisebb profit. A drágább szakmunkások megbecsülése és a megbízhatóbb beszállítok növelhetik az önköltséget. A profit is csökkenhet. A szervezet antifragilis lesz. Nem a részvényesek lesznek a fontosak.

 

Vájtfülűeknek: Csináltam egy régi tudásbázisból egy újat

Hízelgek nektek

Bekészítettem az új eszközt (mikrofon a központban az asztalon), csak nehogy úgy járjak mint a szerető aki az eszközre összpontosít.

Mondhatom a mondanivalómat. Tegnap jött egy ötlet Kolozsvárról, hogy mondjak valamit a diákoknak távolról. Valamit, ami erre az időre eléggé csiklandós. Nagyon jó.  Akkor kezdjük az ötödik Hüperionnal -Erdély: groteszk humor, kettősség, rafinéria... (Hamvas Béla). Ez az, ami kiemelhet a sz@rból. Semmi esélye a maradék négy hüperionnak. Se a dél félálma, sem a nyugati munkaétosz, sem az észak félműveltsége, sem a kelet nomádsága nem tudja megtalálni az antifragilitást. Tehát Hamvas után egy adag Taleb. És megvan a mikrofonba mondott negyvenöt perc úgy, hogy nem látom ki és mit csinál amikor azt prédikálásom, hogy "Józannak kell lenni. Igazán józannak, vagyis mámorosnak. Bort kell inni." (Hamvas)

Ja és még valamit a végére Hamvastól: 

„Az erdélyi komplikált civilizációjának szellemében sokrétű, és ebben a bonyodalomban az idegen könnyen gyanút fog, mintha a kapcsolat nem lenne egyenes. Holott csupán szövevényes. Az erdélyinek egyszerre több véleménye van, és ezek, ha egymásnak ellent is mondanak, õ maga ezekben a tekervényes ellentmondásokban igen otthonosan mozog. Az idegen megzavarodik. Úgy látszik, hogy egyszerre igen is meg nem is. Vannak néha nagyvonalú kizárólagossággal végiggondolt eszméik, de többnyire aprólékosak, és erejük a részletekben van. Bukdácsolnak és köntörfalaznak..."

Most úgy látom, hogy hízelgek nektek Kolozsvári diákok. Erdély mindig kettős, igen is meg nem is. Vagy ahogy  ez a blog is üzeni TALÁN IGEN TALÁN NEM

 

óvatosan, ez metafizika

Régi bölcsesség: nem kell tudni tojást tojni ahhoz, hogy megérezd büdös-e. Nos, igy van a dolgozatokkal és a könyvekkel is.

A minőség metafizikájáról Pirsig írt A motorkerékpár... és a Lila című könyveiben is. Idióta vagyok az amerikai irodalomban. A két említett könyv mellet csak az Úton és a Zabhegyező című könyvek tartoznak a diákoknak kínált kötelező olvasmányokba. Russell a filozófusok filozófusának könyvei, alapművek, de ebből nem következik, hogy a négy amerikai kultikus könyv három szerzője nem lehet zseni.

Ha megnézek egy dolgozatot a tőlem távolálló sejttanból, akkor a tömörítvényből (abstract) tudom, hogy büdös-e, de nem tudom se úgy, se rosszabbul, sem jobban megírni. Ezt a szimatomat nem szoktam közhírré tétetni (bírálatot írni). Nagydobra verni véleményemet csak akkor szoktam (az sem sokoldalas bírálat), ha tudnék annál jobbat csinálni. Figyelj! Nem azt mondtam, hogy kijavítani a javíthatatlant, hanem azt mondtam: jobbat csinálni. 

Kíváncsi vagyok, hogy a globalizálódás után kihal-e a szövegszerkesztő korrektúra gombja és a dolgozatok "javítása". A grammatikai hibákat lehet javítani (korrektúrázni), a zavaros gondolatokat nem. Úgy tudom, hogy az Óperencián túl sokan elolvasták az említett négy kultikus könyvet. Hol vannak azok az olvasók?

Majd ha elmúlik a karaoke kapitalizmus, akkor az eredetiség vagy lesz vagy nem, de az biztos, hogy a másolás javíthatatlan lesz

„Gyermekeink majd csodálkozva nézegetik ezeket a fényképeket, és azt gondolják, hogy szüleik gond nélkül élték rendezett, fényképalbumba zárt életüket…” (Kerouack)

 

új műsorhoz régi könyv (nem)kell

Tavaly összel egyszer elmondtam a semmibe (üres teremben) a tizenegy leckét. Most csinálok belőle hatot és szintén elmondom a semmibe, de másként (üres stúdióban). Tizenegy sokszor megrágott könyv és félévszázad tapasztalat van bekészítve.

Most az ember már attól is fél, hogy nem tudja mitől kell félnie. A semmibe-mondás hangulata más lesz. Nem félek, hogy a diákok nagy része bambán néz rám. 

portói bort Portóban

Készülök a hangos PPT-re. A harmadik lecke harmadik képe:

Portói bort Portóban Tokaji bort Tokajban akarok inni.

Még soha senki sem értette a glokális leckének ezt a részét. Én értettem harminc évig. Az úgy volt, hogyha jó bárány sültet akartam enni akkor beültem a taxiba és elvitettem magamat egy külvárosi stadion éttermébe. Ha nagyon jót akartam, akkor felültem a vonatra és elmentem a Neratva folyó völgyébe. Utána harminc évig nem értettem, hogy lehet Travnikban disznótorost, és Kishegyesen birkatúrót enni. Majd nemsokára sokan megértik az én prédikálásom nélkül is. De most még elmondom a hangos PPT-re:

1. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy miként készül a portói vagy a tokaji bor. Ha inni akarok akkor elmegyek Portóba vagy Tokajba. A portói vagy tokaji Grand hotelban a reggelinél nem vagyok kíváncsi a turista lábkörömgombáira, de arra sem, hogy hány vajat és mézet pakol be hátizsákjába a svédasztalról. Mi csavargók járjunk cipőben regelizni.
2. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy miként készül a világ legjobb szalámija vagy sonkája. Ha enni akarok akkor elmegyek Szegedre vagy Valenciába. A szegedi vagy a valenciai Grand hotelban a reggelinél nem vagyok kíváncsi a turista lábkörömgombáira, de arra sem, hogy hány vajat és mézet pakol be hátizsákjába a svédasztalról. Mi csavargók járjunk cipőben regelizni.

nem a győzelem hanem a részvétel a fontos

Reggel, délben, és este, egy XI. kerületi pályán "mászkálok" öregesen. Reggel senki. Délben kisiskolások. Este azok akik megpróbálnak fogyasztani. Nos, ez a második csoport az újdonság. Nevelik a testüket távol a tarnártól. Rosszul, de kitartóan futnak. Látszik rajtuk, hogy a tanárközeli órán nem figyeltek, hiszen a tanár bizonyosan nem tartotta vissza a futás ügyességének szabályait.

Rosszakaróim (tudták, hogy az ilyen megugrasztja a vérnyomásomat) elmondták, hogy ezen a tanártól távoli órán nem csak a testet nevelik, hanem a tények keresését is. Kapnak a diákok kérdéseket is. Az egyik kérdésre nem tutam a választ és megnéztem ott ahol a kisdiákok is nézik. Megokosodtam! Hamis a hiedelem,  miszerint Pierre de Coubertin mondta: "Nem a győzelem hanem a részvétel a fontos" Nem mindegy, hogy ki mondta? Eltettem, sok más fölösleges dolog közé a hosszútávú memóriámba.

Akkor mondok én is valamit: NEM AZ A FONTOS, HOGY A BÁRÓ BEKERÜLT-E AZ EMLÉKEIMBE, HANEM AZ, HOGY NEHOGY ELVEGYE A HELYET VALAMI LÉNYEGESTŐL. És mondok még valamit: sportolni jó!

kép-zelet

Külföldön élőkkel rengeteg Skype konzultációm volt. Ma reggel semmi újdonság. Ez se így van, hiszen a tartalom új, és főleg a "nuszáj" az új. Jobb lett volna mind ezt valamelyik Grand Hotel reggelije közben és után, de most ez van.

Kép, képzelet, emlékezet. Három fogalom a pszichológiából. Ebből egy is elég egy disszertációba. Ami Neisser (1976) könyvében nincs benne az nincs. Ez benne van. 

Mindössze húsz oldal. Ennyi kell, és nincs süket duma. Azóta semmi sem történt. Ne is történjen. Elég jól le van írva.

Ennél rövidebben csak Einstein fogalmazott: „A logika eljuttat téged A-pontból B-pontba; a képzelet segítségével eljuthatsz bárhová!”

Semmilyen képzelete nincs a diáknak, hogy miként tanul a tanára. Mikor tanulta meg a nem-pszichológus, hogy a pszichológiát Neisser írta. Lehetne, hiszen a kép-zelethez nem kell kép a memóriában. Mennyit tanul a tanár? Ha a képzeletünkben az van, hogy a tanár hetente elolvas egy könyvet akkor az napi másfél óra tanulás. Van itt egy nagy kérdés: van-e annyi olvasásra érdemes könyv. Mesterséghez illő, ahogy láttuk alig akad egy-kettő már kiolvasott. Belefér-e a képzeletbe a tanár aki naponta több mint két órát olvas: dolgozik.

 

P.S.:

Appadurai ezzel magyarázza a globalizációt is. Ez nem kell ebben a disszertációba (úgy sejtem másikban sem)