Régi bölcsesség: nem kell tudni tojást tojni ahhoz, hogy megérezd büdös-e. Nos, igy van a dolgozatokkal és a könyvekkel is.
A minőség metafizikájáról Pirsig írt A motorkerékpár... és a Lila című könyveiben is. Idióta vagyok az amerikai irodalomban. A két említett könyv mellet csak az Úton és a Zabhegyező című könyvek tartoznak a diákoknak kínált kötelező olvasmányokba. Russell a filozófusok filozófusának könyvei, alapművek, de ebből nem következik, hogy a négy amerikai kultikus könyv három szerzője nem lehet zseni.
Ha megnézek egy dolgozatot a tőlem távolálló sejttanból, akkor a tömörítvényből (abstract) tudom, hogy büdös-e, de nem tudom se úgy, se rosszabbul, sem jobban megírni. Ezt a szimatomat nem szoktam közhírré tétetni (bírálatot írni). Nagydobra verni véleményemet csak akkor szoktam (az sem sokoldalas bírálat), ha tudnék annál jobbat csinálni. Figyelj! Nem azt mondtam, hogy kijavítani a javíthatatlant, hanem azt mondtam: jobbat csinálni.
Kíváncsi vagyok, hogy a globalizálódás után kihal-e a szövegszerkesztő korrektúra gombja és a dolgozatok "javítása". A grammatikai hibákat lehet javítani (korrektúrázni), a zavaros gondolatokat nem. Úgy tudom, hogy az Óperencián túl sokan elolvasták az említett négy kultikus könyvet. Hol vannak azok az olvasók?
Majd ha elmúlik a karaoke kapitalizmus, akkor az eredetiség vagy lesz vagy nem, de az biztos, hogy a másolás javíthatatlan lesz
„Gyermekeink majd csodálkozva nézegetik ezeket a fényképeket, és azt gondolják, hogy szüleik gond nélkül élték rendezett, fényképalbumba zárt életüket…” (Kerouack)
