Talán igen, talán nem

egy éjszaka a nehézsúlyú NoNo-val

Az álmatlan éjszak után reggel egy másodosztályú lakodalomban éreztem magam, ahol a követkző nótát húzták aprópénzért:

"Sej mi mi mi mi mi mi mi,
Mi mozog a zöld leveles csipkebokorban?
Azt gondoltam hogy egy róka meg egy nyúl,
Se nem róka, se nem nyúl komám asszony meg egy úr
Ugrott ki a zöld leveles csipkebokorból."

Nincs nagy baj a másodoszály bájával. Talán nem is haragszon NoNo-ra, hogy a helyemre tesz. Hiába prédikáltuk sokszor Kotter leckéit. Talán arról is szólt a lecke, hogy NoNo-k mindig is voltak és mindig is lesznek. Kotter nyomán írtuk könyvünkben a következőt: A közösség hajlamos ilyenkor az együttérzésre, a NemNem-ből sajnálatra méltó üldözött lesz, akire még jobban oda fognak figyelni. Ez a nehézsúlyú NemNem újabb trükköket fog bevetni, és még veszélyesebb lesz. Az elképzelés kontextusba helyezését meg is hiúsíthatja. Soha se becsüljünk alá egy-egy nehézsúlyú NemNem-et. 

Nem is állat az aki kiugrik a bokrból és NEM-et parancsol.

Van kommentátor

A távolugrónktól elvárható, hogy ott és akkor, amikor kell, távolabbra ugorjon, mint a többi távolugró.

Sprinterünktől elvárható, hogy ott és akkor, amikor kell, hamarabb érjen célba, mint a többi sprinter. Egyiknek sem attól függ a győzelme, hogy a versenyt Bob Bemon vagy egy seggfej aki aznap veszekedett  partnerével kommentálja. De attól sem, hogy melyik tv-csatorna lobbyzott jobban a közvetítésért. 

Mi is van a tanítással, ahol se versenyző, se távolság, sem gyorsaság sincsen. De, van a kommentátor és az aktuális hangulata? El tudod képzelni, hogy a tanárt a kommentátor martalékává teszik? Ez olyan mintha a távolugró eredményét titokban a többi távolugró és jól lobbyzó tv-csatorna seggfej kommentátora saccolgatná.

többet erről a könyvről nem írok

Megadtam még egy esélyt a nagy adatbázisokról írt könyv szerzőjének és tovább olvasgattam. Nem létezik, hogy az adatbűvölők használhatatlanok. Reménykedtem, de hiába...

Most már az is tudom, hogy Karl Popper tévedett, amikor kijelentette, hogy baj van Freud elképzeléseivel. Erre az adatbűvölő a következő „okoskodással” jött rá: Ha a férfi álmában banánt, uborkát vagy virslit rak a saját szájába, akkor nem kell azonnal a saját nemi identitását kétségbe vonni. A nagy adatbázisból kiderül, hogy a banán a második, az uborka a hetedik leggyakrabban nappal fogyasztott valami... Tehát igazolt, hogy a férfi éjjel azért álmodik banánról a szájában, mert szeret banánt enni.

Arra az új tudásomra sem tudok büszke lenni, hogy hányan kívánják meg saját anyjukat. De arra, se hogy a szülőket csak fiúgyermekük tehetsége érdekli. Sőt azzal sem fogok tündökölni, hogy tudom: a tizenévesek isznak, a huszonévesek dolgoznak, a harmincasok meg imádkoznak.

Remélem, hogy többet erről a könyvről nem írok. 

verklisek

Egy budai kávéház falán lóg egy régi tábla: „Házalás koldulás és kíntornázni tilos.” Betilthatatlan a város, tehát a velejárói is. Mindig tiltották, de sosem sikerül a városból mást csinálni, mint ami. Ahol nem lehet utca-zenész, ott én sem akarok lenni.

Sosem tanulhattam meg a pénzzel bánni, hiszen verklis voltam és sosem volt pénzem. Ez egy csúsztatás, hiszen az adósság is pénzzel bánás, tehát igenis volt, van és lesz miből tanulni. Nagyon közelről szemlélhettem a legmocskosabb adósságbahajtást: a svájci frank alapú hitelt. Erre mondható, hogy nem vétetek a törvény ellen, de az erkölcsi iránytűjük a mélytengeri-bányászbéka segge alatt volt. A sors iróniája, hogy a kávéházban, ahol a pénztelenek tiltásával hivalkodnak, olvasgatom a „Helyes pénzügy” című könyvet. A szerzőnek van egy összképe, így a részleteket is érti és képes leírni. Nekem finnyásnak ez a könyv tetszik! A szerző érti, hogy mi vezethet koldulásra.

Az tetszik, hogy végre már valaki az új hullámból is megérti és meg meri írni: „Még a legkevésbé tiszteségtelen esetekben is vannak információ aszimmetriák a hivatásos hitelezők és a pénzügyekben műveletlen adósok között” (121 old) Később ezt is megírja: „A világnak nem olyan népességre van szüksége, aki tudja hogyan kell pénz számolni, hanem megfelelően képzet szakemberekre, akik megfelelően kezelik az emberek pénzét” (133 old). Az egész lényege abban van, hogy a bankár ne svájci frank alapú hitelt találjon ki és szolgálja a kereskedelmi bankot, hanem szolgálja azokat akik kénytelenek eladósodni. Ezek nem azok akik majd öregségükre megbánják, hogy mennyi kacat vásárlására törekedtek. Talán majd akkor nem kell kitiltani a betevő falatjukra gyűjtögető verkliseket a városból.

megjött

Ötven évvel ezelőtt ment a TV-ben egy reklám, amely annyiból állt, hogy egy pofa bemondta: megjött. Ezt hetekig naponta többször bemondták. A kisvárosi promenádon, az emberek már úgy üdvözölték egymást, hogy: megjött. Az izgalom tetőfokán a reklám kibővült, és megmondták, hogy megjött a Prodixan.

Olyan furcsa pletykák is terjedtek akkoriban, hogy a szülök egy újszülött kislányuknak a Prodixan nevet adták. Nos, az ismertséghez csak ennyi kell: a legegyszerűbb dolgokat orrvérzésig nyomatni.

Képzeljük el, hogy egy amerikai kisváros (az ország lakosságának kevesebb mint egy százaléka él ott), és egy közelünkben lévő kisváros (az ország lakosságának több mint egy százaléka él ott) promenádján megkérdezzük, hogy ki az a Ronaldo Cristiano? Elég sokszor elég egyszerűen bemondták, tehát sokan tudnák.

Kicsit kacskaringós úton de eljuthatunk az ismert tanárokig. Azzal ne próbálkozzunk, hogy egy amerikai kisváros (az ország lakosságának kevesebb mint egy százaléka él ott) helyi tanáráról érdeklődjünk az ottani promenádon. Egy közelünkben lévő kisváros (az ország lakosságának több mint egy százaléka él ott) promenádján viszont legalább egynegyede ismeri a helyi tanárt. Akkor ki az ismertebb? Ha a világ egyetlen promenádján sem ismert valaki akkor az teljesen ismeretlen. Ha a világ egyetlen promenádján ismert valaki akkor az valahol ismert.

Talán mégsem kellene, hogy a teljesen ismeretlen kioktassa a részben ismertet. Talán azzal kellen kezdeni, hogy a falujában gyakorolja a befolyásolást.

 

P.S.

a promenád egyik aranyszabálya: a második kőrt már ne egyedül tedd meg - ismerjen föl valaki és csatlakozzon hozzád

bátor címet adott a kiadó

Amikor még autóra is pazaroltam, akkor néhányszor megtörtént, hogy nem engedtem át a zebra előtt álló gyalogost. Láttam a visszapillantóban, hogy mellettem a belső sávon jön egy „versenyző”, aki bizonyosan gázolt volna, ha én megállok, a gyalogos meg elindul. Nos, valahogy így vagyok az előttem lévő könyvel is. Ha átengedem olvasóimat, akár el is gázolhatja őket.

A „Mindenki hazudik” című könyvben benne van a MI egyik gurujának a mondása: „a pszichológia legnagyobb baja, hogy olyan akar lenni, mint a fizika”. Sőt Karl Poppert is emlegeti. Mégis van a szerzőben egy adag pozitivizmus, amivel gázolni lehet az ártatlan átkelőket az út másik oldalára.

Bátor címet adott a kiadó egy könyvnek amely majdnem bátor

 

a Káosz című könyvet hozzátok le a padlásról

"A fejlesztések a korai szakaszban tartanak" - állítják a híres cég mesterséges intelligenciával próbálkozói, - de már az esőt egy 1 kilométeres körzetben 6 órával előre tudják jósolni.

Namármost, kénytelen leszek ünneprontó lenni, de egyetemista koromban elavultnak mondható könyvben meglepő érdekességeket találhatnak. Akkortájt mondtam egy vizsgán, hogy öreganyám dereka is tud ennyit függetlenül attól, hogy halvány kék vagy halvány rózsaszínű bugyi van rajta. Ami ma elképzelhetetlen tízest kaptam a vizsgán.

Ha netán az angol nyelv tanulásával előbbre lennének a "fejlesztők", akkor nekik itt van puhakötésben olcsóbban:

Ebben a könyvben panaszkodik a szerző, hogy minden maradt a régi. Most (száz évvel ezelőt) sem tudják hat óránál hosszabb időre megjósolni az időjárást.

No, ne szomorodjatok el fejlesztők. Van egy tippem! Hagyjátok a mesterséges intelligenciát másra inkább a Káosz című könyvet hozzátok le a padlásról. 

lóháton, szekéren és traktoron

Húsz évvel ezelőtt Manchesterben és Bangkokban is majdnem elütött az autó. Valahogy előtte és utána tudtam figyelni a feliratokra.

Valamikor előadásaimon jókat röhögtek, amikor azt mondtam: képzeljük el, hogy egy közösség megalkuszik abban, hogy ma éjféltől átálnak a baloldali közlekedésre. De a lóháton, szekéren és traktoron közlekedők majd csak jövőre állnak át. Ma már semmin sem röhögnek, ezen sem.

Néhány éve, egyetlen dolgom, megtanulni közlekedni ott, ahol lóháton, szekéren és traktoron szembe jönnek.A baj se nem abban van, hogy jobb és/vagy bal és/vagy felemás, hanem abban, hogy az én műfajom nem a közlekedés. Itt ezerkétszáz éve,  bármely szabályozásnak sok karambol a vége.

a Velencei Kalmárnál is egyszerűbb okoskodás

Jó lenne többet tudni az irodqlomról. Mindig kételkedek magamban, hogy az ismert karakterek közül az antagoníták legundokabb fajtái annyira egysíkúra sikerülnek az írónak. Vegyük az átlalam ismert szerepek közül a legútálatosabbat. Legyen az Shakespeare Velencei kalmárja.  Találtam belőle egy idézetet, amelyre nem emlékszem de talán van:

"…végtelen mennyiségű semmit beszél össze, többet, mint bárki Velencében.
Az ő gondolatai olyanok, mint két szem búza két véka korpa közé rejtve: egész nap
keresheted és ha megtaláltad, kiderül, hogy nem érte meg a fáradtságot."

Most úgy tűnik, hogy háromszor láttam a drámát, és mintha mindegyikbe megpróbáltak volna valami emberit is belebeszélni, azokba akik meg akarják fékezni a "szegény ember" boldogságát. Nálma megbocsájthatatlan, az amikor valaki kereskedik a másik ember boldogságával.

Fél évszázaddal ezelőtt látta a szerző a jelenséget Angliában, akár Velencében is megtörténhet. A jelenség egyszerű: én bodogtalan vagyok, és kivágok félkiló húst abból aki boldog lehetne.

Nem akarok vissza menni a múltba: tehát se nem bánthatom, sem üdvözíthetem.

Holnap ez a ma is ugyanolyan múlt lesz mint a fel évszázaddal ezelőtti Anglia. Nem nézek rá többet: se nem köpködöm se nem dicsőítem a multat.

 

kíváncsiak vagy szolgák

Minden korosztályban mindössze néhány százaléknyi volt kíváncsi a világ működésére (Mechanika) és/vagy annak megértésére (filozófia - magyarul: bölcselkedés). Azokat volt izgalmas tanítani az egyetemeken akiket érdekelte a bölcselkedés, a többieknek csak instruktorra volt szükségük. Most is annyian vannak,  mint az utóbbi fél évszázadban, csak most elvésznek a sokaságban. Semmi illúzió, fél évszázaddal ezelőtt is kivétel volt a megértésre vágyó, csak akkor hatszáz beiratkozott teljesítményorientált gólyából volt két tucatnyi, most meg hatezer teljesítményorientált gólyából van két tucatnyi. Most kisebb a kisebbség és a felszínt szemlélőnek úgy tűnik, hogy a teljesítményhajhászok kiirtották a kíváncsikat.

Iskolánkban kötelező olvasmány a:

Ez az a könyv amit a kíváncsik, majd az iskola után elolvasnak. Akik csak teljesíteni akarnak azoknak nem is kell. A szerzőnek van még néhány könyve. Talán a kíváncsikat érdekelheti a Other Minds: The Octopus, the Sea, and the Deep Origins of Consciousness című könyv is.

A villamoson telefonál egy harminc év körüli diák: - Még három nyolcoldalast meg kell írnom, és kész a félév. Az én olvasatom: Semmit sem kell olvasni csak írni. Egyértelmű, hogy a teljesítéshez (szolgáláshoz) nem kell elolvasni a Philosophy of Biology című könyvet, se neki sem a bíológusok többségének.

A tudomány lényege olyan (természetben működő) törvények felfedezés mint például a gravitáció. A lényeg ezeket elválasztani a véletlen szabályoktól mint pédául a "napsütéses napokon a nők 22%, felhős napokon viszont csak 14% hajlandó az utcán odaadni a férfiaknak (aki leszólította) a telefonszámát".

A jól teljesítő szolgának sosem kellett sem tudomány sem filozófia! A kíváncsiak teljesítménymentesítése viszont nem zárja ki a megértéssel egyűttjáró jobb teljesítmény.