Panaszkodik tegnap este a hatodikos kislány, hogy borzalmas a számolás-tan tanár (akit ő matektanárnak nevez). – Semmit sem értek az órán (amelynek kétharmada beszámoltatás arról amit múltkor nem értettek), és után itthon kell megtanulnom. Megnéztem mit tanul a hatodikos gyerek otthon. Egyharmad meg egyharmad az kétharmad. Egyedül rájön, hogy a kétharmad mínusz egyharmad az meg egyharmad. Nem akartam kénys kérdésekkel megutáltatni magamat, de le merem fogadni, hogy a gyermek meg tudta volna mondani, hogy mennyi torta marad az asztalom, ha két hatodból elveszünk egy harmadot. Azóta se térek magamhoz. Elképzelhetetlen, hogy a számolás-tan tanár ezeket a számolásokat nem tudja. Persze, hogy mindenkinek kinyílik a bicska a zsebében amikor ilyesmit hall a gyerekektől.
Van egy film, amelynek címét nem tudom. Ebben semmi különleges, hiszen sokkal kevesebb film címét tudom, mint amelyből néha beugrik egy jelenet. Magyarán nem vagyok intelligens! A filmben a gyermek eldurrantott egy papírzacskót a másik szobában. Erre a vendégek előrántották a gépfegyvereket és elkezdtek lövöldözni Az apa fölpofozta a gyereket és a vendégek megnyugodtak. Nos, ez ugrik be itt és most.
Valaki bedobja, hogy pocsék az iskola. Erre mindenki előveszi a gépfegyvert, vagy a tollat, és elkezd lövöldözni – forradalmat indít. „A forradalomhoz nem szokás csendőrségi engedélyt kérni” (Umberto Eco) Van egy erős inger és mindenki előrántja azt, ami éppen kéznél van. Utána ismét jönnek tanárok akik úgy gondolják, hogy a gyermek majd otthon megtanulja, hogy mennyi marad, ha egyharmad tortának az öccse megeszi a felét.
És agyermek tényleg mindent megtanulhat (pocsék) tanárok nélkül. És minden generáció jobb ruhában és cipőben jár mint az előző.
P.S.:
A BIG DATA haszonlesőinek üzenem: Ha háromszázmilliárd mintát veszel a tortazabálásokból, és a számitás eredmény nem az lesz, hogy egyharmad meg egyharmad az kétharmad, akkor pályázzál meg még néhány milliárd dollárt és abból bütyköld még egy kicsit az algoritmust.
