Nézed, hogy a tehetségtelen és lusta is befejezi az iskolát. Nézed a tanárt aki nem tanul és nem tanít, és (kemény kritikával) átengedi a hasonszőrűt. Jobb nem belepofázni. Inkább meg kell érteni a kort: a kortársak másként csinálják mint ahogy velem csinálták és ahogy én csináltam.
Mindig "jót" (persze tudni kellene, hogy az-e ami tegnap volt) kell tenni, vagy nem. Talán nem tőled függ, s talán nem is a te idődben lesz a (nem)tettnek következménye, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell úgy cselekedni,hogy ne furdalhasson a lelkiismeret. Sosem tudhatod, hogy a tetteidnek mi lesz az eredménye. De ha nem teszel semmit, és a semmiből is születik kiút, akkor az is egy pici dolog aminek óriási következménye lehet vagy nem - tipikus káosz.
A mindig reménykedők sehogy sem tudnak összebarátkozni egy olyan világgal, ahol a jóság helyébe nagylelkűség, a gyöngédség helyébe férfias hallgatás, a bajtársiasság helyébe magányos bátorság lép (Albert Camus)
