Két nő és két férfi. Szalonképes a következő kép:
Úgy is kezdhetném, hogy a döntéstan műfajban Sheena Iyengar megverte Kahnemant és Thalert is. Csúnyábban is mondhatom: a két Nobel-díjas nem is rúgott labdába a döntésekről gondolkodók piacán. De úgy is kezdhetném, hogy az, előző versenyben negyedik lett az első. W. Chan Kim & Renée Mauborgne (#4-2017, #3-2015, #2-2013, #2-2011) lettek a győztesek. Ezt is mondhatnám csúnyában: Mintzberg se rúgott labdába a stratégiáról gondolkodók piacán. Egyik sem meglepetés, ha kicsit is ismerjük a játszma szervezőjét befolyásoló embereket.
Talán ezt a bejegyzést mégis így kellene kezdeni, és befejezni: az alku az mindig alku volt és az is marad. Teljesen mindegy, hogy a sakkozók, teniszezők, szinkronúszók, gondolkodók vagy szépségek versenyeznek.
Milyen jó lenne, ha egy két lokális rangilistát elfogadó ember megértené, hogy Olaszország úgy győzhetett Zenicán Bosznia és Hercegovina ellen, hogy megalkudtak arról, hogy ki melyik kalapba kerül a csoportok sorsolásánál. Elképzelhetetlen, hogy a bajnokok ligájának sorsolásánál bármelyik kalapba belekerüljön a harminckilencedik kerület férfikórúsának csapata.
A lovagok, grófok, hercegek és nemesek sem távolugrásban nyertek, ahol mérhető a távolság, hanem ott és akkor valakinek megtetszettek.
P.S.
A mostani ezüstérmes találta ki a design thinking fogalmat. Kíváncsi vagyok, hogy az ebből a fogalomból éldegélő tanácsadók láttek-e ezt a könyvet.
