Száz tízfős asztalnál ettetek bennünket. Odakéreckedik asztalunkhoz három harminc éve déleurópából amerikába vándorolt prof. A tipikus ismerkedés. Kérdezik honnan jöttél, hogy utaztál. - Budapestről Londonon és Dallason keresztűl. - Malév-val utaztál. Nekik van a világ legszebb és legkellemesebb kiszolgálása. - Volt - teszi hozzá kollégája - nincs már Malév, most már nekik is undok és fukar szolgáltatásu repülötársaságuk van.
Nem volt mit hozzátenem. Mindkét asztaltársam jól mondta, de azt már nem tudom, hogy szabad-e ezeket a nosztalgiákat kimondani. A napokban rengetegszer gondolok Umberto Eco írásaira. Tudom én, hogy jobb az a világ, ahol rút és undok férfiaknak ugyanannyi joga van mint a kedves és csinos nőknek. Valóban jobb ez a világ, de az a világ a bájos Malévos csajokkal szebb volt. Talán.
„A hagyományos kabarészínház mindig a nyomorékot, a vakot, a dadogóst, a törpét figurázta ki. A falu bolondját kifigurázni már nem lehet, mert az antidemokratikus, viszont annál demokratikusabb átengedni a szót a falu bolondjának, megkérni, hogy alakítsa ő saját magát.” – írja Umberto Eco
