A munka megóv minket a három fő rossztól...

... a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől. (Voltaier)

Elmondtam az első négy leckét a tizenegyből. Most jön a szeminárium. Láttam, hogy írodalomból (nagy képek látásából) gyengélkednek. Irodalommal kezdem, de mégsem akarok általános iskolai irodalom tanár lenne. Lehet, hogy tényleg lehet, de én nem tudom másként mint így:

"Nem tudok róla semmit, felelte a jámbor férfiu, és sohase is tudtam a nevét egyetlenegy muftinak vagy vezirnek sem. Nem is tudom, miféle szerencsétlenségről beszélsz, de ugy gondolom, hogy akik közügyekkel foglalkoznak, gyakran nyomorultul pusztulnak el és hogy azt meg is érdemlik; de hogy Konstantinápolyban mi történik, az engem nem érdekel, megelégszem azzal, hogy odaküldöm eladni a gyümölcsöket, miket a kertben termesztek. E szavak után az idegeneket behivta házába; két leánya meg két fia mindenféle maguk-készitette sörbetet, befőtt cédrus héjával füszerezett kalácsot, narancsot citromot, ananászt, limonádét, cukros mandulákat s olyan mokkakávét szolgált fel, mely egy cseppet sem volt keverve a hitvány batáviai vagy más szigeti kávéval; ezután a jámbor muzulmán két leánya illatszerekkel öntözte le Candide, Pangloss és Martin szakállát. Hatalmas és pompás földbirtokod lehet, mondá Candide a töröknek. - Csak husz holdnyi, felelt a török; a gyermekeimmel müvelem; a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bünt és a nélkülözést. Mikor a majorba visszamentek, Candide nagyon elgondolkozott a török beszédén és ezt mondta Panglossnak és Martinnak: Ugy látom, hogy ez a jámbor aggastyán jobban megkovácsolta a szerencséjét, mint az a hat király, akivel együtt vacsoráltunk
 (Voltaire Candide)