Talán igen, talán nem

nesze neked módszer - kórkép

"Világ tudományfilozófia-mentesei egyesüljetek" lett az új mozgalom jelszava. Ez látványos! Ami kevésbé látványos az a: "világ módszer-gúnyolói egyesüljetek" - talán ez lehetne a legújabb mozgalom jelszava.

Elfelejtették, vagy már mentoraik sem értették, hogy:

Gondolkodunk a múltról! Utána számolunk (azokból az adatokból amelyek megtalálhatók). És végül ismét gondolkodunk a múltról.

Ha a megtalálható adatok között nincs nagyon erős összefüggés akkor a "kutatás" eredménye: nem jöttem rá semmire, vagyis arra jöttem rá, hogy lehetetlen a múltat csak mediokrisztánba gyömöszölni. Amerikában szokták mondani, hogy úgy kell megmagyarázni a múltat, hogy azt az utcán bármely járókelő megértse. Hát, ez csak arra jó, hogy kigúnyolja a gondolkodókat.

Összehasonlítani csak hasonló esettet azonos vagy majdnem azonos helyzetben érdemes. Most már kénytelen leszek Maslow-nak drukkolni. Láttam egy "kutatást" amelyben egy gyanúsan meghatározott kis csoportnak más szükségleti hierarchia jött ki. Akár úgy is lehet, ha eltekintünk a kérdőívben feltett kérdések ott és akkor olvasataitól, és a likert skála összes nyavalyájától.  De akkor sem cáfolata egy konceptuális Maslow modellnek.

És végül a legnezebben érthető: nincs közös elménk - az átlagos (normális) elme a mediokrisztán-nak egy óriási csúsztatása. Feyerabend (tudományfilozófus) megírta "A módszer ellen" című könyvét. Itt az ideje, hogy valaki megírja "... és főleg a megértetlen módszer ellen" című pamfletet. De az is lehet, hogy már Nicholas Taleb meg is írta.

Muszáj elmenni Amerikába és meglátni, hogy ott sem mindenki Nassim Taleb tudásszintű gondolkodó. És muszáj visszajönni és meglátni, hogy itt sem mindenki Kjell A. Nordström és Jonas Riddersträle szintjén gondolkodik Amerikáról.

 

jobb vagy szebb világ

Száz tízfős asztalnál ettetek bennünket. Odakéreckedik asztalunkhoz három harminc éve déleurópából amerikába vándorolt prof. A tipikus ismerkedés. Kérdezik honnan jöttél, hogy utaztál. - Budapestről Londonon és Dallason keresztűl. - Malév-val utaztál. Nekik van a világ legszebb és legkellemesebb kiszolgálása. - Volt - teszi hozzá kollégája - nincs már Malév, most már nekik is undok és fukar szolgáltatásu repülötársaságuk van.

Nem volt mit hozzátenem. Mindkét asztaltársam jól mondta, de azt már nem tudom, hogy szabad-e ezeket a nosztalgiákat kimondani. A napokban rengetegszer gondolok Umberto Eco írásaira. Tudom én, hogy jobb az a világ, ahol rút és undok férfiaknak ugyanannyi joga van mint a kedves és csinos nőknek. Valóban jobb ez a világ, de az a világ a bájos Malévos csajokkal szebb volt. Talán.

„A hagyományos kabarészínház mindig a nyomorékot, a vakot, a dadogóst, a törpét figurázta ki. A falu bolondját kifigurázni már nem lehet, mert az antidemokratikus, viszont annál demokratikusabb átengedni a szót a falu bolondjának, megkérni, hogy alakítsa ő saját magát.” – írja Umberto Eco

új dadogás a némafilm hazájában

Tini már nógat, hogy írjam meg mit tapasztaltam az amerikai konferencián. Tegnap délután megszületett az új össz-képem. A "kutató" két hárombetűs nevéből arra következtetel, hogy ősei ázsiából vannak, az ő angolnyelvéből viszont arra, hogy az ovodától a PhD-vel bezárva mindent Amerikában csinált. 

Alig tudtam visszatartani, amikor a bemutatójában megláttam, hogy a produktivitás fogalmaát ő találta ki és írta meg (2017-ben) Most hirtelen nem tudnom, hogy hova nyúlnék, ha valamelyik bíráló rámerőszakolná, a produktivitás lehivatkozását, de szinte biztos vagyok benne, hogy fél évszázaddal ezelőtt már vizsgakérdés volt az egyetemen. Sebaj a kétszer hárombetűs nevű gyereknek lesz eggyel több önhivatkozása. Nem ez a lényeg, hanem az hogy "dadogva beszél" a produktivitásról - látszik rajta, hogy e szakma nyelvébe bevándorló, és szörnyen idengen neki minden. Nos, ez a multidiszciplináris. Kettőt veszel és egyet sem kapsz. Ugyanolyan idegen neki az operácikutatás mint a menedzsment.

2007-től néha-néha belekukkantottam az amerikai menedzsment óriáskonferenciába. Doktorandusz koromban (1978-1979) előfizettem az operációkutatók megmondó folyóiratára. Most itt vagyok ezer operácikutatóval, közülük csak öten állatak fel amikor a diszvacsoránál megkérdezték, hogy ki voltak negyven évvel ezelőtt benne a buliba. Mindkétt amerikai óriás-konferencia tele van multidiszcilina hívőkkel. Ott a menedzsmenteseknél, és itt az operációkutatóknál is az interdiszciplinaritást vallják, de egyik sem az, hiszen ök nem a két diszciplína között vannak, hanem mindkettőben bevándorlók.

Hab a tortán, ha valaki négy diszciplínás (a statisztikából és a pszichológiából is bevásárolt). Ez olyan mint amikor az ovisok a nagy mikulás előtt, szavalnak, énekelnek, rajzolnak, és táncolnak. Anyukáknak és apukáknak tetszik.

Itt nem csak a mikulás és az épületek nagyobbak, hanem a "kutatók" önbizalma is. Ott tartunk, hogy a négy tanácsadóóriás által használt nyelv lett a standard. Száz-kétszáz (Pl.: produktivitás, tudástőke, bigdata, lean,...és hasonló) a sok használattól elkopott fogalom pörög. A tanácsadóóriások félmiliónyi tanácsadója naponta írja és vagy mondja ezeket az elkoptatott fogalmakat. A konferencián szereplő "kutatók" csak annyiban különböznek tőlülk, hogy ők némi alamizsnáéert önmaguktól kell, hogy hivatkozzák. Nos ezt nevezen új dadogásnak a némafilm hazájában

P.S.:

a régi dadogás száz évvel ezelőtt volt, amikor a soktízmilió bevándorló itt-ott elkapot szavakal valahogy mégis megértette, hogy sört vagy Whiskyt kér a kocsmában.

nem olvasnak

Van egy nagy veszélye annak, ha a "kutatók" nem a megírt dolgok kutatásával, hanem elképzelés nélkül kutatnak. Itt a konferencián ezer kutató van. Lehetelen felbecsülni, hogy hányan olvastak. Ha a divatos kutatók hozzáálásával indulnék, akkor azt is mondhatnám, hogy senki sem olvasta:

Ha megrtette volna, hogy a ciklusok változását az oldalról jövő re-formok hozzák, akkor nem mondanának olyasmit mint: ipari forradalom. Ha van ipar 4.0 (kérdés, hogy harmadik vagy negyedik ciklus indulása) akkor meg kell érteni, hogy azt a technokraták (oldalról) és nem a bürökraták (fentről) segítgették.

 

P.S.:

Negsyven évvel ezelőtt látogattam néhány operációkutató konferenciát. Nagy a változás! Akkor még próbálgattak ilyen-olyan módszereket. Most, annélkül hogy tudnák mindenki Sir Francis Galton deszkájának (1889)nyomány számolgat valamilyen SW mögé bujtatva azt, és odamondják a big data fogalmat, és akkor ezt mindenki érti:

az sem baj ha nincs szerencsém

Ami nem jött össze hatvanhét évig, az most sem jött össze. De nincs kizárva, hogy a következő hatvanhétben összejöhet. Valahogy a szerencse és én elkerüljük egymást. Most sem volt több szerencsém mint máskor: mind a négy átvilágításon gyanakodtak és többször megismételték. Mégis mindig elértem a kapcsolódó járatot. Szóval néhány órás sorbanállás és átvilágítás után ismét itt vagyok az amerikai szállodai szobámba és várom a reggelit.

 

lovagok, grófok, hercegek és nemesek

Két nő és két férfi. Szalonképes a következő kép:

Úgy is kezdhetném, hogy a döntéstan műfajban Sheena Iyengar megverte Kahnemant és Thalert is. Csúnyábban is mondhatom: a két Nobel-díjas nem is rúgott labdába a döntésekről gondolkodók piacán. De úgy is kezdhetném, hogy az, előző versenyben negyedik lett az első. W. Chan Kim & Renée Mauborgne (#4-2017, #3-2015, #2-2013, #2-2011) lettek a győztesek. Ezt is mondhatnám csúnyában: Mintzberg se rúgott labdába a stratégiáról gondolkodók piacán. Egyik sem meglepetés, ha kicsit is ismerjük a játszma szervezőjét befolyásoló embereket.

Talán ezt a bejegyzést mégis így kellene kezdeni, és befejezni: az alku az mindig alku volt és az is marad. Teljesen mindegy, hogy a sakkozók, teniszezők, szinkronúszók, gondolkodók vagy szépségek versenyeznek.

Milyen jó lenne, ha egy két lokális rangilistát elfogadó ember megértené, hogy Olaszország úgy győzhetett Zenicán Bosznia és Hercegovina ellen, hogy megalkudtak arról, hogy ki melyik kalapba kerül a csoportok sorsolásánál. Elképzelhetetlen, hogy a bajnokok ligájának sorsolásánál bármelyik kalapba belekerüljön a harminckilencedik kerület férfikórúsának csapata.

A lovagok, grófok, hercegek és nemesek sem távolugrásban  nyertek, ahol mérhető a távolság, hanem ott és akkor valakinek megtetszettek. 

 

P.S.

A mostani ezüstérmes találta ki a  design thinking fogalmat. Kíváncsi vagyok, hogy az ebből a fogalomból éldegélő tanácsadók láttek-e ezt a könyvet.

"Ha én egyszer...

.... kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”, akkor nem leszek olyan felejthetlen mint Salamon Béla. Inkább felejthetetlenül unalmas leszek, hiszen senkit sem érdekel az ami éngem nyaggaszt. Az én örökös mániám: Szophoklész ne próbálkozzon Tesla laboratóriumában, de fordítva se legyen. 

Nos, pocsék autója lesz annak aki az ógörögökkel gyártatja le. Talán kitalálható, az is, hogy pocsék mentora lesz annak aki Teszlától tanul állatmeséket. Inkább ne nyissam ki a számat!!! Nagyon fáj amikor Tini a wc-t takarítja a laborban, ahol sem Teslát sem Szophoklészt nem követik. Senkinek sem jó a Szophoklész- vagy Teszla-mentes laborban. Ivo Andrić Vezírek és konzulok című regényében a végén a távozó konzul „vadászpuskát ajándékozott a vezírnek, aki egy szőrmével bélelt köpennyel viszonozta az ajándékot, s ez azt jelentette, úgy tekinti, hogy Daville mindörökre távozik. Úgy búcsúztak el egymástól, mint két olyan ember, akiknek nincs sok mondanivalója egymás számára, mert a gondok túlságosan elfoglalják és terhelik őket.”

világszám

Valamikor a múlt században a cirkuszok hirdették különlegességeiket világszám néven. Ma már sokféle cirkusz van. A tehetségkutatók (Britain's Got Talent német verziója) ránk zúdítják a legváratlanabb világszámokat: 

"A tudományban csakúgy, mint a szerelemben a technikára való összpontosítás várható következménye az impotencia." - írja  P.L. Berger tudásszociológus. Nem tudom, és némi keresgélés után nem is tudtam meg, hogy mi az a tudásszociológia, de akár mi is az biztos, hogy belegyömöszölhetetlen egy diszciplínába. Holnapi előadásomat a Berger idézettel kezdem. Mintzberg is azzal kezdi a "Mesék az elemzésről" című fejezetet. Nem leszek Mintzberg, de megpróbálom megértetni a nebulókkal, hogy a világszám jövője kiszámíthatatlan.

 

méltóságmentes

Tinivel pletykálgatunk Limiről, akit jó lenne elfelejteni.

Nem az a baj Limivel, hogy  nem követi az én céltalanságomat. A baj az, hogy a cipő amelyet nyal téves lábon van, tehát saját célját sem képes elérni.

Talán ő is rájött már, hogy nem ott kell nyalni, de úgy látszik, hogy rászokott az ízére és nem tud róla leszokni.

A munka megóv minket a három fő rossztól...

... a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől. (Voltaier)

Elmondtam az első négy leckét a tizenegyből. Most jön a szeminárium. Láttam, hogy írodalomból (nagy képek látásából) gyengélkednek. Irodalommal kezdem, de mégsem akarok általános iskolai irodalom tanár lenne. Lehet, hogy tényleg lehet, de én nem tudom másként mint így:

"Nem tudok róla semmit, felelte a jámbor férfiu, és sohase is tudtam a nevét egyetlenegy muftinak vagy vezirnek sem. Nem is tudom, miféle szerencsétlenségről beszélsz, de ugy gondolom, hogy akik közügyekkel foglalkoznak, gyakran nyomorultul pusztulnak el és hogy azt meg is érdemlik; de hogy Konstantinápolyban mi történik, az engem nem érdekel, megelégszem azzal, hogy odaküldöm eladni a gyümölcsöket, miket a kertben termesztek. E szavak után az idegeneket behivta házába; két leánya meg két fia mindenféle maguk-készitette sörbetet, befőtt cédrus héjával füszerezett kalácsot, narancsot citromot, ananászt, limonádét, cukros mandulákat s olyan mokkakávét szolgált fel, mely egy cseppet sem volt keverve a hitvány batáviai vagy más szigeti kávéval; ezután a jámbor muzulmán két leánya illatszerekkel öntözte le Candide, Pangloss és Martin szakállát. Hatalmas és pompás földbirtokod lehet, mondá Candide a töröknek. - Csak husz holdnyi, felelt a török; a gyermekeimmel müvelem; a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bünt és a nélkülözést. Mikor a majorba visszamentek, Candide nagyon elgondolkozott a török beszédén és ezt mondta Panglossnak és Martinnak: Ugy látom, hogy ez a jámbor aggastyán jobban megkovácsolta a szerencséjét, mint az a hat király, akivel együtt vacsoráltunk
 (Voltaire Candide)