A brit, spanyol, mongol, orosz és többi birodalmak mind eltűntek. A történészek sok magyarázatot adnak. Nem vagyok történész és nekem elég a sejtés: elfáradtak. A mai globalizáció is egyszer el fog fáradni. Nagyon ritkán idézek Petőfit de most kihagyhatatlan: „Emelje ez föl lelkeinket,/Hogy mi vagyunk a lámpafény,/Mely amidőn a többi alszik,/Ég a sötétség éjjelén.
Aki fáradt annak nyugalomba illik menni onnan, ahol van. Ettől kezdve az egyetlen időpont, amihez majd igazodni kell az a nyugdíj/járadék érkezése. Az újítók is úgy láttják, hogy rá-szolgáltak a kevesebb rohanásra. Kivárnak. Semmi sem történik. Lehúznak még egy-két bőrt (járadékot) azokról, akikről lehet. Nyugdíjas üzemmódban kezd működni az újítás máshol is. A konferenciákon, folyóiratokban, könyvekben sem látok megfiatalítást. Láttam néhány nyugdíjast és nyugdíjast üzemmódban dolgozót. Egyetlen különbség van köztük: a nyugdíjas üzemmódban dolgozó nem szégyelli.
P.S.:
„Láttam egy bankárt, aki hordárral vitette a poggyászát (felismerem, hiszen allergikus vagyok rájuk, azonnal nehezebben kapok levegőt) Utána ugyanazt az embert láttam a konditeremben súlyokat emelni.” (Taleb, 2019:38 – szerb kiadás)