Talán igen, talán nem

„Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival?” (Ady)

Se Góg sem Magóg, hanem Amerikából visszavándorolt dédunokája vagyok. Genetikailag is és kulturálisan is.Itt és most csak a második kapcsolódásom, vagyis a visszavándorolt értékrend érdekes. „Szabad- e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival?” - kérdezi Ady. Ha írás-tudor lett volna 25 évig Amerikában élő dédöregapám, akár ő is megfogalmazhatta volna ezt a kérdést. Mit is hozott az öreg vissza a Fiumei kikötőbe? Semmit és mindent.

Dévénynél és/vagy Fiuménél visszaengedtük, amit dédnagyapáink kivittek, vagyis a tudatlanokból fabrikált jól tipizált műveletekre betanított melósokat. Mondhatnánk új időknek új lebutításával. Ez az ellentéte annak amit Ady vissza akart hozni. Nekünk jobb iskoláink voltak mint amit dédiöregapáink összetákoltak az Óperencián túl. 

Itt van a nyakunkon a következő történet az apáról, aki bekopog a fia ajtaján:

"Jaime - szól oda neki -, ébredj fel!" Jaime azt feleli: "Nem akarok felkelni, Papa." Az apa elkiáltja magát: "Kelj fel, iskolába kell menned!" Jaime azt feleli: "Nem akarok iskolába menni." "Miért nem?" - kérdi az apa. "Három okból" - válaszolja Jaime. "Először is, mert unalmas; másodszor, mert a gyerekek ugratnak engem; harmadszor pedig, mert utálom az iskolát." Mire az apa: "Nos, mondok neked három okot, miért muszáj iskolába menned. Először is, mert ez a kötelességed; másodszor, mivel negyvenöt éves vagy; és harmadszor, mivel te vagy az iskolaigazgató."

Szóval a mi dzséjmink (csupa kisbetűvel) is visszavándorló dédfaterom kulturális hozománya.

 

P.S.

„Az emberek ámulattal emlékeznek meg őseik merész tetteiről, de ők már nem képesek hasonlókra: a művészet konvencionálissá válik, a tudományt pedig megfojtja a tekintélyek tisztelete” – Írja Bertrand Russell.

olyan bonyolult dolog nincs a világon

Az a régi mindenkinek megvan: - Embert küldtünk a holdra. - Mi meg embert küldünk a napra. - Te, buta vagy és nem tudod, hogy a napon túl meleg van. - Te vagy a buta. Mi majd éjjel küldjük az embert a napra.

Jött a friss hír: „….200 másodperc alatt végeztek el egy számítást, amelyhez a világ legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépének is 10 ezer évre lett volna szüksége…”

Ne tudom eldönteni, hogy ki szélhámoskodik. A gyors számolók vagy Einstein. Ez itt a kérdés most. "A természet a matematikailag elgondolható legegyszerűbb megoldást valósítja meg." – mondta Einstein. Muszáj továbbra is hinnem abban, hogy olyan bonyolult dolog nincs a valóságban amit olyan képlettel kell leírni, amit tegnapig a leggyorsabb gép tízezer évig számolgatna. Tehát a ketyeregyártók önkielégítők. Néha esetleg egy-két szenzációhajhászt, vagy örök-aggodalmaskodót is sikerül kielégíteni. 

Nehogy most az iskolában kitaláljanak olyan feladatokat, amelyek megoldhatatlanok „qubit” ketyere nélkül. Inkább járjanak a gyerekek tornaórára.

Jobb lenne a világ, ha az emberek a labdát dobálnák vagy rugdosnák, mintha nappal qubit ketyeréken számolgatnák, hogy éjjel miként jutnának el a napra. 

Hallgatólagos szabályok, avagy nincs tiltva

Ülünk Tinivel a Grand Hotel kávézójában. A szomszéd asztalnál a turista hangosan kiengedte a csövön... Tini zavarba jött. Az se jó, ha azt gondolom, hogy ő volt, de az sem, ha ő azt gondolja, hogy én voltam. Megnyugtattam: a turisták gyakran viselkednek saját szabályik nyomán. Végül is a mi szabályainknak sem durrantott ellen, hiszen itt csak a cigaretta büdös és az van tiltva. Később elmeséltem kollegámnak. - Ó, ez semmi! Múltkor egy turistacsoport tagjának megkönnyebbülésétől visszhangzott a templom. Ott sincs tiltva. Honnan tudná a turista az itteni hallgatólagos szabályokat. Ő csak azt tudhatja, ami tiltva van.

Azon töprengek, hogy mi lenne, ha a tanteremben kiíratnám: Itt tilos zavaros fogalmakat használni. Helyre kerülnének vagy eltűnnének olyan fogalmak mint: kutatás, bizonyítás, probléma, kockázat. De az is lehet, hogy negyed évszázad után már nálunk se hallgatólagos szabály. Végül is félévszázada használatban van az "újszerű" fogalom (Brrrrr). 

P.S

Nohát ezt nem gondoltam, hogy tollamból egyszer kijön ez a zűrzavart tükröző "újszerű" szó

előbb rászoktatod utána leszoktatod

A csecsemőt előbb rászoktatod utána leszoktatod a biliről

Miből következtetünk arra, hogy bármely új nekirugaszkodás (Fenköltebben: new wenture) születése után azonnal versenyezhet a világbajnokságaon. Minden újszülött iskola végig kell, hogy menjen azon a szakaszon amikor újjongunk, hogy belesz@rt a pelenkába. Utána már nem örülümk, ha úgy marad. Annak örülünk ha rászokik a bilire. Egy idő után aggódunk, ha nem sikerül leszokni arról aminek nagyon örültünk egy ideig.

Az igazi kérdés: kívánhatja-e a bölcsödei (ki)szolgáló, hogy a gyermek az óvodában is maradjan úgy. Füzhetném tovább a mesét, de semmi értelme. Aki el tud vonatkozni annak ennyi is elég, aki nem annak meg már ez is sok.

túl sekély

Egyszer volt egy hír Szarajevóban, hogy a tizcenti mély Miljacka folyóba belefuladt egy ember. Olyan részeg volt, hogy amikor arccal lefelé elesett nem tudott megfordulni és megfulladt.

Mielőtt belefulladnék ki akarok fordulni,a sekéy közösségi oladlakból. Néhány évvel ezelőt ott hagytam a legsekélyebbet, most ott hagyom a következő kettöt is. Semmilyen hiányom nem volt az elmult években abból, hogy nem láttam miként blamálják önmagukat azok akik ismerősnek jelöltek. Mostanara a másik két közösségi lap is elérte azt, hogy fájdalmas néznem az önblamálást.

Tudom, hogy annak aki belépöjegyet vesz a metróra, vonatra, vagy repülöre, meg van engedve, hogy hagyma és/vagy izadságszagú legyen. Ha kedve szottyan akár egy hangtalant finghat is, hiszen bűdösnek szabad, de hangosnak tiltott lenni. És itt kezdődik a méltóság megérétése! Megengedhetem-e magamnak? Nem arról van szó hogy más mit gondol rólam, hanem, hogy én mit engedhetek meg magmnak. Le se sz@rom, hogy mit gondol a fejvadász rólam ha meglátja, hogy ismerőseim nyilvános helyen büdösek. Neke az a lényeg, hogy én nem engedhetem meg magamnak...

 

meg kell írni

Gyerekszáj: Én azt megkérdezném a tanároktól, hogy ha egy tanár nem tud megtanítani minden tantárgyat akkor azt, hogy gondolják, hogy egy diák meg tud tanulni minden tantárgyat? Válaszom: ezerszer annyit kell tudni, mint amennyi az elvárás a diáktól. A gyerek talán érti.

A „fölnőtt” nem érti, hogy egy séma akkor adható át, ha szakértői szinten van az átadó. Mondjuk, hogy egy félévben illik tizenkét sémát áttolni. Ez azt jelenti, hogy a mesterszinten kell lenni a tanárnak. Ebből következik, hogy szakértői szinten csak asszisztálni lehet.

Tegnap egy riportot adtam új könyvemről, és a főszerkesztő megkérdezte: hogy áll a huszadik könyved, amit beharangoztál a profi tanárról. – Kész van csak meg kell írni!

Logiszitka, vagy nem...

Nézem az ostravai sörgyárat az ablakból. Most történt. Máskor is megtörténhet, de nem tudni mikor. Senki sem tudja kiszámítani, hogy mikor.

Raktároznak, csomagolnak, bepakolnak, szállítanak, kipakolnak, raktároznak... Megéri-e másként csinálni a felsorolt tevékenységeket? Kiszámíthatatlan, de sejthető. Egyetlen dolgot kell megérteni: nincs kockázat, hanem van bizonytalanság.

Azt el tudom képzelni, hogy egy olyan kiváló laboratórium, mint a győri Csomagolás és Környezetállósági Vizsgálólaboratórium meg tudja mondani, hogy mi a valószínűsége annak, hogy valamilyen minőségű sörösüveg, valamilyen úton eltörik-e. De mi van utána? Ha valamilyen minőségű targonca, valamilyen minőségű targoncássá valamilyen szabály alapján felpakol, akkor annak a valószínűsége, hogy épségben odaér egyik helyről a másikra már Bayes-i összetett valószínűség. Nem szaporítom a szót fölöslegesen, inkább lopok az óriásoktól. Mindegy, hogy Keynes vagy Hajek, hiszen hasonló episztemológiai szemüvegen nézték a világot.

„Ez az, amit a matematikai előrebecslő modellek tesznek, a Bayes-tétel változatait használják arra, hogy átállítsák a szubjektív téteket objektív valószínűségekké.” (Skideksky: Keynes - A mester visszatér, 2018: 119)

Erről okoskodtam a hetvenes évek végén és 83-ban adtak egy tudománydoktori címet. NEM HISZEM, HOGY A MAI SZÁMOLGATÓS VILÁGBAN IS MEGKAPNÁM.

A tizenegy előadásra és a távirászkisasszonyra gondolok

Az a régi megvan? Bemegy a fiatalember a mézeskalácskészítőhöz és kér egy mézecskalácsszívet. - Lehetne rátenni egy tükröt? - Igen holnapra kész lesz. - Lehetne ráírni, hogy szív küldi szívnek szívesen? - Igen holnapra kész lesz. - Lehetne ráírni, hogy a távírász kisasszonynak? - Igen holnapra kész lesz.És így egy hétig minden nap valami még rákerül a mézeskalácsra. Végül a cukrász: - Fiatalember, most már elégedett? - Igen! - Csomagolhatom? - Nem kell azonnal megeszem. 

Itt Csehföldön senki sem számít mézeskalács ajándékra. Itt az ember Svejkre, a hokyra, és a  távirászkisasszonyra , gondolhat sörivás közben. Itt megérted, hogy minden olyan bizonytalan mint az, hogy a távirászkisaszonynak csak Hrubickától vagy mástól is tetszik.

Ha már a bizonytalanságnál tartunk....  A tizenegy előadás - a „jót csinálni” mindig újsütetű kiutak fürkészése, a „jól csinálni” gyakran másolható - valójában kamaraelőadás lesz. Az is színház de mégsem a nagyszinpad, itt csak kevésbé népszerű műsorok mennek. Majd ígyekszem alkalmazkodni, és nem a "populus romanus"-nak készülök. Egyik slide-re írtam: Négy Nobel díjas plusz Keynes és mégsem történt semmi. Tételezük fel hogy azóta van befolyás amíóta a google követi. Ha úgy van akkor az öt emberre miliónyian hivatkoztak. És az Óperenciántúli nagyszinházban populus mégsem érti: "Mennyi lesz a réz ára vagy a kamatláb húsz év múlva? Ezekre az ügyekre vonatkozóan nincs olyan tudományos alapunk, amelyen valószínűségeket kalkulálhatnánk." (Keynes)

"A beruházások,amelyek viszonylag távoli néha végtelen távoli időpontra ígérnek hozamot, hit kérdései." (Skideksky: Keynes - A mester visszatér, 2018: 119)

 

Olyan sokat tevékenykedik, hogy nincs ideje dolgozni

A brit, spanyol, mongol, orosz és többi birodalmak mind eltűntek. A történészek sok magyarázatot adnak. Nem vagyok történész és nekem elég a sejtés: elfáradtak. A mai globalizáció is egyszer el fog fáradni. Nagyon ritkán idézek Petőfit de most kihagyhatatlan: „Emelje ez föl lelkeinket,/Hogy mi vagyunk a lámpafény,/Mely amidőn a többi alszik,/Ég a sötétség éjjelén.

Aki fáradt annak nyugalomba illik menni onnan, ahol van. Ettől kezdve az egyetlen időpont, amihez majd igazodni kell az a  nyugdíj/járadék érkezése.  Az újítók is úgy láttják, hogy rá-szolgáltak a kevesebb rohanásra. Kivárnak. Semmi sem történik. Lehúznak még egy-két bőrt (járadékot) azokról, akikről lehet. Nyugdíjas üzemmódban kezd működni az újítás máshol is. A konferenciákon, folyóiratokban, könyvekben sem látok megfiatalítást. Láttam néhány nyugdíjast és nyugdíjast üzemmódban dolgozót. Egyetlen különbség van köztük: a nyugdíjas üzemmódban dolgozó nem szégyelli.

 

P.S.:

„Láttam egy bankárt, aki hordárral vitette a poggyászát (felismerem, hiszen allergikus vagyok rájuk, azonnal nehezebben kapok levegőt) Utána ugyanazt az embert láttam a konditeremben súlyokat emelni.” (Taleb, 2019:38 – szerb kiadás)

ÚJ - a „jót csinálni” mindig újsütetű kiutak fürkészése, a „jól csinálni” gyakran másolható

 

a „jót csinálni” mindig újsütetű kiutak fürkészése, a „jól csinálni” gyakran másolható