Kaptam egy hírt, hogy egy napilap írt a Homo Academicus-ról. Persze ezt a fogalmat nem használta. Reggel egy téren megkérdeztem, hogy hol lehet venni újságot. Lövésem sem volt, hiszen az utóbbi néhány évtizedben nem vásároltam. - Ott próbáld meg a tér másik felén. Átmentem, és kérdezősködtem. - Menjen a multi cég bevesárlóközpontjába. Bementem. Alig negyed óra után felbukkant egy ember a cég jelvényével az egyenruháján. - Kezicsókolom, ujságot szertnék venni. Lehet, hogy becsaptak, hogy itt van a káposzták között. - Ott van a müzli mellett. - Kezicsókolom, de hol van a müzli. A hölgy látta, hogy óriási balek vagyok, és oda vezetett. Negyedóra sorbanállás után fizettem és mentem a kávéházba. A pincér majdnem elejtette a reggeli kávémat, amikor könyv helyett újságot látott az asztalomon.
Ahogy Lujza mondta Jenőnek: Olvastam az újságban, hogy az egyetemeken akarják is meg nem is a teljesítmény mérését. Érzik, hogy mérhetetlen, de azt is, hogy megúszhatatlan az akadémiai polgárok teljesítményének mérése.
Hiába méri az amerikai kosárlabda csapat a játékosok teljesítményét másodpercenkét féltucat mércével. Azok akiket kivitt a vb-re annyit tudtak amennyit tudtak.
