Szörnyű dolog manapság a mesterséges intelligenciáról beszélni. Nehezebb, mint harminc éve. Akkor a bigott ellenséggel, most meg a bigott pártfogókkal nem lehet. Képzeld el, hogy bemegyek a terembe, és azzal kezdem: a mesterséges intelligencia akkor halt meg, amikor Terry Winograd megértette, hogy a valóságban vannak, macskák és fúj a szél.
Ekkor elveszítem a közönségem kilencvenhat százalékát. Hogy a maradék kisebbség ne lógjon ki a sorból elmesélem azt is, hogy Winograd, az egyetlen ember aki megértette a lényeget, feladta és most elkezdett lét-filozófiát tanítani. Javaslom a maradéknak, hogy mi is gondolkodjunk el azon, hogy mi a semmi, és gyorsan rájöhetünk, hogy azt sem tudjuk mi a valami. Itt az a pont amikor a négy százalék is feladja. Onnan már nincs vissza. A szervező, aki meghívott, nem győz bocsánatot kérni a közönségtől. és többször megesküszik, hogy soha többet Baracskai.
Ha jókat akarok röhögni, akkor néha ránézek mit mondanak az ártatlan maszületettek a mesterséges intelligenciáról mielőtt megtudnák, hogy vannak macskák. Bevállaltam szeptemberbe egy hétvégét a döntés-támogatásról. Nem a macskákkal kezdem, hanem azzal, hogy csak a bénát vagy a részeget kell támogatni. Talán megmarad a négy százalék, ami abban az osztályban nem egész szám.
