Talán igen, talán nem

remélem holnap és tíz év múlva is ismét kiröhögnek

Egy évtizeddel ezelőtt egy konferencián elsütöttem a fekete hattyút. Kiröhögtek – tudták, hogy szeretek nevetséges lenni. Holnap egy konferencián elsütöm az antifragilist – remélem kiröhögnek. Az első említett konferencia idejében még nem volt magyarra fordítva a fekete hattyú. Most még nincs lefordítva az anti-törékeny, ami teljesen más mint a törhetetlen.

Fájdalmas változtatásokat kellene csinálni, hogy bekerüljön a fekete-hattyú és az anti-törékeny a tanításba. Azzal, hogy nem kerül be a tananyagba és nem művelik ki teljesen a diákot, anti-törékeny lesz a félig kiművelt emberfő.

Ha holnap ismét kiröhögnek, akkor majd egy évtized múlva erősebb leszek és ismét bedobok valamit, amit ma még nem is sejtek.

Ne a diákokkal nyalassátok a főnökötök talpát

Van két fogalom, amelyek nem bírnak egymás nélkül. A bizalom és a felelősség. A felelősség az, amit inkább erőltetnek. Szívesen mondanám, hogy elképzelhetetlen a bizalom nélkül. Mégsem mondhatom, hiszen ez a valóság. Csak az iránt érzek felelősséget, aki kirukkolt a bizalommal. Aki állandóan kételkedett abban, amit csinálok az semmit sem várhat tőlem. A semmi az azt jelenti, hogy megtorlást sem. Tisztességtelen megtorolni valakit, ha nem férek bele a világképébe.

Két tanítványom ír egy könyvet. Felelős vagyok a könyvükért. Az első elképzelésükre azt mondtam, hogy a diákoknak tilos főnökötök baromságait mutogatni. Kaahneman, Thaler és Taleb  jó választás. Abba a társaságba nem fér kenyéradó gazdátok - vállalhatatlan a felelősség. Ő bízott bennetek mint tanársegédekbe, és ti felelősek vagytok rá szavazni, de nem vagytok felelősek tőle hivatkozni.

Könyvetekben mindenképpen mutassátok meg a tőletek északra vezető útvonalat: Travnik-Tuzla-Csongrád-Kosice-Presov-Brno-Borzecin

Ezeken a pontokon születtek azok a gondolkodók, akik művei nélkül érthetetlen lesz a helyi döntéshozók okoskodása. A könyv szerzői bíznak bennem, tehát felelős vagyok könyvükért. Olvasóitok bíznak bennetek, tehát felelősek vagytok jó tudást adni nekik.

Liba

Tanárúr nézd mekkora liba úszik a tóban. – Te vagy a liba. Ez, ami itt úszik az nem liba, hanem pelikán, belőle csinálják a töltőtollat is meg a tintát is.

Na jó, ez mégsem így volt. Eredetiben igazgató elvtárs volt. De így is stimmel. Hallottam amikor a diák azt mondta: Nézze tanárnő ezt a módszert! Ezzel kiszámolható  a bizonytalanság. Te liba, ez nem módszer, hanem mesterséges intelligencia ez hajtja meg az autót.

Vegyük a tegnapelőtti látványt. A tó fölött gyülekeztek a madarak és elrepültek délnek. Ezek a madarak már nagyon régen intelligensebbek minden elképzelhető robottól és mégsem dobnak ki télre bennünket fűtött lakásunkból. Egyáltalán nem bizonyos, hogy a robotok, ha fáznak, akkor néhány millió év után majd nem kezdennek délre repülni. ípersze ha addig meg nem fagynak.

másra találták ki

Többször emlegettem, hogy a kávéházban a fogamzástól a halálig minden megtörtént ami emberrel megtörténhet. Kávézásra találták ki de másként is működik. Nem is értem, hogy ha két pincér felszáll a vonatra és utazik három megállónyit, és közben arról beszél, hogy becsapható a vendég. A kórház is hasonló, ott is minden megtörtént. Nem is értem azt amikor két ápolónó felszáll a 7-es buszra és utazik három megálónyit, közben elmesélnek legalább három halálesetet. Iskolák ahol rengeteg időt eltöltöttem is ugyanolyanok mint az előző két intézmény. Nem is értem, hogy ha két "egyetemi ápoló" felszál 787-esre akkor elmesélik, hogy az aki nem szállt fel tiszteségtelenül csikart ki valamit magának.

Arról álmodom, hogy a fontos intézmények "áplói" fontos dolgokról beszéljenek amikor a nagynyilvánosság hallja őket. Inkább dicsekednének, akár hmisan is. "A más dicsét hány ember falja fel,/Míg a való érdem éhen marad" (Shakespeare) Maradjon éhen! Másra találták ki az említett intézményeket, és csak néha történnek rossz dolgok. Már nagyon rég óta tudható, hogy a kávé-ház, kor-ház, egy-ház, iskola és a futbalclub azok az intézmények amelyek ugyanúgy müködnek - függetlenek attól, hogy jót, vagy rosszat mondasz róluk.

egyszerű

Ülünk, kávézunk, arrább ülünk, hogy ne süssön a szemünkbe a nap, és beszélgetünk arról, hogy miként kell írni valami tudományt az Óperencián túliaknak. 

Írjuk meg, hogy a négylábú asztalnak négy lába van. 

Ok, a kutatás induljon el azzal a kíváncsiskodással, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy hány lába van a négylábú asztalnak. Mind a negyvennyolc embert aki a Grand Hotel teraszán kávézott megkérdeztük. Huszonöten azt mondták, hogy négy, tízen azt mondták, hogy öt, tízen azt mondták, hogy három, hárman meg elküldtek bennünket oda ahonnan jöttünk.  Egyértelmű: a többség azt állítja, hogy négy! Máris írhatjuk a kutatásunk eredményét. Vagyis majd írhatjuk, ha megtaláljuk hozzá a nem túl bonyolult, de jópofa matekot, hogy ne tűnjön túl egyszerűnek az igazolás.

Ha összeszedném az összes Einsteintől származó aranyköpéseket, akkor nem kellene semmit sem írni a komplexitásról. Kezdjük a következővel:

"A természet a matematikailag elgondolható legegyszerűbb megoldást valósítja meg."

Ha viszont az ember gondolkodását vesszük, akkor nem is kell matematika, elég a logika. Ez viszont hamis, hiszen a logikához is kell matek. Megúszhatatlan! Ismét Einstein:

"Ne bánkódj, ha gondjaid vannak a matematikával, biztosíthatlak, az enyémek sokkal nagyobbak!"

A tudomány a legszebb dolog, amíg kávézgatsz és beszélgetsz róla, de pokolian nehéz ha azzal kell megkeresned a betevő falatra. Ha abból kell élni, hogy elhiteted az Óperencián túliakkal a négylábú szék négy lábát, akkor már az nem laza kávézás a Grand Hotel teraszán.

és még egyszer a mester aranyköpése:

"Oly sok ember manapság - még hivatásos tudósok is - olyannak tűnnek nekem, mint aki már több ezer fát látott, de még soha nem látott egy erdőt. A történelmi és filozófiai háttértudás adja meg a függetlenséget a generációjának azon előítéleteitől, amelyektől a legtöbb tudós szenved. Véleményem szerint - Ez a filozófiai meglátás által megteremtett függetlenség különbözteti meg az egyszerű iparos embert az igazság igaz kutatójától."

ott van a müzli mellett

Kaptam egy hírt, hogy egy napilap írt a Homo Academicus-ról. Persze ezt a fogalmat nem használta. Reggel egy téren megkérdeztem, hogy hol lehet venni újságot. Lövésem sem volt, hiszen az utóbbi néhány évtizedben nem vásároltam. - Ott próbáld meg a tér másik felén. Átmentem, és kérdezősködtem. - Menjen a multi cég bevesárlóközpontjába. Bementem. Alig negyed óra után felbukkant egy ember a cég jelvényével az egyenruháján. - Kezicsókolom, ujságot szertnék venni. Lehet, hogy becsaptak, hogy itt van a káposzták között. - Ott van a müzli mellett. - Kezicsókolom, de hol van a müzli. A hölgy látta, hogy óriási balek vagyok, és oda vezetett. Negyedóra sorbanállás után fizettem és mentem a kávéházba. A pincér majdnem elejtette a reggeli kávémat, amikor könyv helyett újságot látott az asztalomon. 

Ahogy Lujza mondta Jenőnek: Olvastam az újságban, hogy az egyetemeken akarják is meg nem is a teljesítmény mérését. Érzik, hogy mérhetetlen, de azt is, hogy megúszhatatlan az akadémiai polgárok teljesítményének mérése. 

Hiába méri az amerikai kosárlabda csapat a játékosok teljesítményét másodpercenkét féltucat mércével.  Azok akiket kivitt a vb-re annyit tudtak amennyit tudtak.

Legyen annyira homályos, hogy kíváncsi legyél

Van számítógép, amivel lehet írni és van írógép, amivel nem lehet számolni. Valamikor a számítógéppel sem lehet írni. Most lehet írni, és sürgönyözni is, de a neve úgy maradt. Vannak férfiak és gyerekek, tehát a gyereknek nem szabad, hogy legyen pöcse!

Ez egyszerű bemelegítés után vágjunk a közepébe. Egy évtizeddel ezelőtt egy újságíró meg merte írni a következő okoskodásomat:

„Aki zavaros fogalmakat használ, zavarosan is gondolkozik. Mindenképpen kell egy rendező elv, egy taxonómia. Nem lehet úgy felosztani az embereket, hogy öregek, nők, gyerekek. Nem azért, mert ez a mániám, hanem mert téves fogalmakkal nem lehet gondolkozni. Ezért volt probléma, amikor megjelent a kacsacsőrű emlős: nem fért be az addigi fogalmi keretekbe. Milyen állat az, amelyik szopik is, meg tojik is? Vagy azt mondjuk, hogy ilyen állat nincs, vagy új taxonómiát hozunk létre. A vállalati tudásgyarapodás szervezésének fogalomtára tele van kacsacsőrű emlősökkel. Persze itt rávághatnánk, azért mert vannak. Mégsem ilyen egyszerű. A tudásgyarapodás kacsacsőrűi nem lények, hanem eszmei konstrukciók. Például a legcsúszósabb pálya a kompetencia fogalma, aminek különben borzasztó egyszerű a meghatározása: se nem kevesebb, se nem több, mint a tudás interpretálása.”

A napokban is megpiszkáltam a kacsacsőrűt. A vadnyugatot megszállt dédöregapámat (1903) és még tízmilliónyi bevándorlót, úgy engedték be az Ellis Island kapuján, ha megoldott néhány rejtvényt. A vadnyugat úgy maradt – mindent beskatulyázták: a gépet, amely számol és amelyik fényképez, és le se sz@rják, hogy az emberek telefonnal fényképeznek, vagy fényképezőgéppel írnak.

Nem tudom az embert besorolni az erőforrások, közé. Amikor elindítottam első magyarországi iskolámat akkor egy teljesen érthetetlen nevet adtam neki: Humán menedzser képzés. Az ember nem erő-forrás, mint 1903-ban volt dédapám a vad-nyugaton!!! És se nem számító, se nem író, se nem fényképező…

A közgazdászok őrjöngtek amikor humán-menedzsereknek hívtam négy pszichológus meg egy grafológus tanárt. Azzal gúnyolódtak tenyérjóslást is kellene tanítani. Nem hitték, hogy néhány évtized múlva az erő-forrásnak tekintett humán a látó-embereknél fog kikötni.

Ebben a félévben majd más homályos dolgokat igyekszem még homályosabbá tenni hátha valaki kíváncsi lesz a valóságra ahol a kacsacsőrű emlős számító-géppel fényképez a ködben.

Onnan már nincs vissza

Szörnyű dolog manapság a mesterséges intelligenciáról beszélni. Nehezebb, mint harminc éve. Akkor a bigott ellenséggel, most meg a bigott pártfogókkal nem lehet. Képzeld el, hogy bemegyek a terembe, és azzal kezdem: a mesterséges intelligencia akkor halt meg, amikor Terry Winograd megértette, hogy a valóságban vannak, macskák és fúj a szél.

Ekkor elveszítem a közönségem kilencvenhat százalékát. Hogy a maradék kisebbség ne lógjon ki a sorból elmesélem azt is, hogy Winograd, az egyetlen ember aki megértette a lényeget, feladta és most elkezdett lét-filozófiát tanítani. Javaslom a maradéknak, hogy mi is gondolkodjunk el azon, hogy mi a semmi, és gyorsan rájöhetünk, hogy azt sem tudjuk mi a valami. Itt az a pont amikor a négy százalék is feladja. Onnan már nincs vissza. A szervező, aki meghívott, nem győz bocsánatot kérni a közönségtől. és többször megesküszik, hogy soha többet Baracskai.

Ha jókat akarok röhögni, akkor néha ránézek mit mondanak az ártatlan maszületettek a mesterséges intelligenciáról mielőtt megtudnák, hogy vannak macskák. Bevállaltam szeptemberbe egy hétvégét a döntés-támogatásról. Nem a macskákkal kezdem, hanem azzal, hogy csak a bénát vagy a részeget kell támogatni. Talán megmarad a négy százalék, ami abban az osztályban nem egész szám.

Húsz éve volt tizenegy éves

Most történt, de nem emlékszem rá hogyan. Megtaláltam egy húszéves újságcikket. Látod mit ír ott pirossal! Avítt dolgokat ne, vagy óvatosan olvassál. Nagyon jó látni ilyen figyelmeztetést.

Az nem az én érdemem, hogy a harmincegy éves cuccnál, se rosszabb se jobb még mindig nincs a környéken. Új cikkek azoktól akik sosem láttak működő mesterséges intelligencia alapú valamit viszont vannak millió-számra. Ez olyan mint amikor a kis33jancsika, a szégyenlős kamasz, nem mer megnézni egy pornófilmet, de leírja "a nemi élet árnyoldala" c. verseskötetét. 

Maradjunk a cikktároló figyelmeztetésénél: NE OLVASS RÉGIT.  Megengedem magamnak a kiruccanást: DE ÚJAT SE amelyeket, szenzációhajhász újságíróktól hallott valamiből vannak megírva.

P.S.

1988-ben hoztam Amerikából a  Micro Data Based System 1985-ben kitalált MI alapú Guru nevű keretrendszert. Egy akkori tanársegédemmel kibeleztettem. Kérdeztem a végén mi ebben az új? A "ha...akkor" szabályok, és semmi más. Így nézet ki:

Ugyanazt meg tudtuk vele csinálni amit később csináltak a túlmatematizált Neurális hálónak nevezett keretrendszerek.