„Egyiknek-másiknak mintha még most is a "cselő hé, csáli hé" kiáltásra állana a szája amivel valamikor azt a czímers négy ökrét bíztatgatta,- de bizony most már csak "tessék Esti Ujság" vagy "Friss Ujság" lesz belőle.” – olvasom az 1901, Decemberi újságban a rikkancsokról.
Van egy olyan sejtelmem, hogy a papíros újság kimegy a divatból de a rikkancs szakma nem. Evangélisták nélkül, akik szétkürtölik az újdonságokat, Steve Jobsnak se sikerülhetett volna. „Az új ötleteket ritkán sikerül üzleti alapokra helyezni kreatív és szenvedélyes evangélisták csapattal nélkül” (Gallo 2011:84). Én keményemben fogalmazok: Soha!
A kézzelfogható dolgok szétkürtölése megy a maga útján. De mi van a megfoghatatlan ideákkal? Vegyünk egy divatos példát: Ipar 4.0! Jó tudni, hogy a ciklusokról ezt azt mondtak Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyjev, John Maynard Keynes, és Paul Mason. Ha valaki arról tudna „berikkantani friss tudást", hogy miként integrálható rengeteg gépet (sokan ezeket robotoknak becézik) működtető szoftver, akkor megérthető lenne, hogy van-e az iparban új ciklus vagy vaklárma az egész.
Az a nagy kérdés, hogy a rikkancs kultúrtörténete változott-e az elmúlt 120 évben. A hatvanas évek közepén rikkancs-segéd koromból néhány emlék: Jó reggelt Misi bácsi, félretettem egy Képes sportot! Tiszteletem Tanár úr, félretettem egy Fülest és egy Ludast! Kezicsókolom Művésznő, félretettem egy Filmszínházat! Egyiküknek sem mondtam: Itt a friss Élet és tudomány.
