Reggel kilenc óra a szálloda teraszán. Senki sem rendel semmit. A pincérek tudják, hogy ki milyen kávét iszik. Két hét után én is azt vinnék a vendégnek, amit akar.
Új vendég jön, megigazítja a frizurát és lenyom egy szelfist. – Kérek egy itallapot. – Nem tudod, hogy mit akarsz? – mondta a foga között a pincér. (arra tippeltem volna, hogy eljátsszák a jól ismert jelenetet: – Nincs itallap! – De akkor honnan tudjam, hogy ki tudom-e fizetni? – Bameg majd akkor én kifizetem)
Nem ez történt! Előkerült az itallap, a vendég választott. A pincér csak annyit mondott: „Bameg mondhattad volna, hogy a legdrágábbat a lapról.”
Távozáskor csak annyit mondtam pincérnek: – Úgy hallottam, hogy a black ivory legdrágább kávé elefánt sz@rból készül. – Itt az ideje, hogy azt is feltegyük az itallapra mondta röhögve a pincér.
