Tizennégy óra utazás várt rám. A sofőr elindítja a beszélgetést: hogy van az nálatok Budapesten, a világ egyik legszebb városában állandóan keseregtek. Gyorsan elmesélem neki az ő kultúrájából származó viccet jócskán használva az ő szlengjét.
Testvérbátyám nagyon rossz hírem van… meghalt anyám. Kikesergik magukat. De a rossz hír sosem jár egyedül. Van még egy rossz hírem: Testvérbátyám a te anyád is meghalt. Újra kikesergik magukat.
Utána, megemlítettem neki, hogy az ő kultúrájában is pénzért lehet bérelni siratóasszonyokat, akik még egy kicsit ráerősítenek a kesergésre.
A hosszú csönd alatt emésztettük őseink hagyatékát. Amikor az ilyen dolgokat nem érted akkor gondolj Hamvas Béla valamelyik írására, és megérted, hogy az alföldi emberben jócskán megvan az „önmagába roskadás”
Itt a legfrissebb példa. Ma reggel bemegyek a Grandhotelbe: – Jó reggelt tanár úr, de gyorsan elmúlt a két hét, hogy sikerült a nyaralása – kérdezi a bájos hölgy miközben készíti a szokásost. – Sz@rul! – Igen, egyszer nekem is begyulladt a fogam nyaralás első napján – ereszkedett le, a nemrég még bájos kislány, a hüperion-omra.
