Ma a reggeli kávézás két és fél órát tartott – sokat beszéltem se olvasni, se írni, se beszélni nem tudó dédnagyapámról. Százhúsz évvel ezelőtt megnyitott Ellis szigetre érkezett tizenkétmillió se olvasni, se írni, se beszélni nem tudó embernek le kellett részletesen írni a munka minden mozzanatát, és arra türelmesen tréningeztetni. A nagyipar amúgy is a tipizáláson és a standardizáláson alapul, és ha ezt megfejeljük sokmillió dédnagyapánkkal akkor világos, hogy semmi sem bízható az emberre.
„Aki szeretett volna nemi életet élni, sokkal jobb helyzetben volt, ha engedélyt kapott az álamtól” (Thaler, Sunstein: 2011, 203). A jogosítvány a nászra, az hasonló, mint a jogosítvány a lapátolásra vagy az autóvezetésre.
Ami ez után következett azt Mintzberg és társai lerajzolták:
