Talán igen, talán nem

egoisták

Tini minden nyáron megjelenik valamilyen pazar újdonsággal, néha saját néha mások írásait mutogatja. Most egy írást hozott Szentgyörgyi Alberttől.

A magas szintű tudománynak (a kipufogógázzal más tudósok foglalkoznak) paradox vonásai vannak minél inkább próbál hasznossá válni annál inkább lesz haszontalan. A tudománynak egoistákra van szüksége, akik a kíváncsiságukat bármi áron képesek kielégíteni. Akik az emberiségnek azonnali hasznot kívánnak nyújtani, azok inkább foglalkozzanak jótékonykodással. – írja Szentgyörgyi a „Visszatekintés” (Looking Back, 1971) című írásában.

A mester, nekimegy a „publikálsz vagy elpusztulsz” világképnek is. Ezt már többször firtattam. Másként voltam goromba!  A publikálás a szenvedélyes evangélisták dolga, akik minden irányban szétkürtölik az újdonságot. A publikálást a tudósoktól, és az egyetemi tanároktól, nem kőművesek vagy a bányászok kérték, hanem a Homo Acedemicusok közül néhányan.

 

P.S- 1987-ben rohantam publikálni egy könyvet, hogy előrelépjek a létrán. 2007-ben inasaim korosztálya rohant cikkeket publikálni. Hova rohannak majd inasaim inasainak az inasai? „Mindig hasznos kideríteni, hogy mik nem akarunk lenni, hogy legalább azt kihúzhassuk a listánkról és tovább léphessünk” (Handy, 2016:199)

A nagyi, a divathajhász

Mi, csóró kispolgárok, fél évszázaddal ezelőtt, Fradi meccsre, színházba és Kárpátiába jártunk Budapestre. Mogorva nénik cselédszobájában: IBUSZ szobákban laktunk. Szóval, a „sharingeconomy”-t öreganyád találták ki. Utána öreganyád összefogott barátnőjével és elmentek Hvar szigetre elkölteni az IBUSZ szoba hozta hasznot. Ott egy „Putnik” iroda által kínált lepukkant borospincének indult valamiben laktak. Az újszülöttnek, aki nem tapasztalta meg az IBUSZ és a Putnik szobáit, minden új. Az Airbnb is.

Öreganyád divatja, a hónaljszőr, is visszajön és ez valakinek új lesz mint Airbnb. Hihetetlen, hogy képtelenek vagyunk valami eredetit kitalálni. Nézem, néha a „Google Tudós”-on saját nyamvadt eredményemet, utána megnézek néhány másként jelentéktelen embert, akik nyomulnak a semmibe. Gyakran az átlagosnál okosabb emberek, sehogy sem tudják belátni, hogy száz jelentéktelen publikáció ugyanannyi, mint az ezer. Képtelenek kilépni „az új divathullámból”. Képtelenek maguknak egy új S-görbét találni. Akik megpróbálnak kilépni, azok majd visszahoznak valamit a nagyitól.

kacsacsőrű

„A kacsacsőrű jó egymillió évvel ezelőtt is költött tojásait és szoptatta kölykeit, hogy újsütetű zoológusok illegálisnak minősítették a tevékenységet. Az igazi talány és csoda abban áll, hogy érett, objektív és képzett természettudósok nem képesek elismerni saját hülyeségüket, és az egész problémát erre a szerencsétlen ártatlan jószágra kenik. (Pirsig 1998:139).

Valahogy így vagyunk a puha diszciplínák taxonómiáival is. Valamikor felállítottak egy besorolást, és utána kiderült, hogy a valóságnak egy nagy része nem fér bele. Talán a „megtérülés" is egy ilyen kacsacsőrű emlős. Kacifántos számítgatásokkal nekirugaszkodunk minden kiadáshoz csatolni egy un. rá vonatkozó bevételt. Akármilyen jól tudjuk, hogy az új ötletek/megoldásoknak nagyjából 4% jön be. mégis úgy állítjuk be a világot mintha a 96% csak mással történhetne meg. Könnyű belegyömöszölni az átlagos 14%-os profitot egy megújulás üzleti tervébe, de lehetetlen mindig megvalósítani. Egyszerűen nem engedjük meg se magunknak, sem másoknak, hogy kilépjünk ebből a „teljesen másra kitalált képletből.

„A világ mozaikdarabkák végeláthatatlan szemerkélésével jut el hozzánk. Dédelgetjük az álmot, hogy a darabok valahogy összeilleszthetők. Ez azonban hiú ábránd. Mindig lesznek a kacsacsőrűhöz hasonló kilógó darabocskák, amelyekről vagy tudomást sem veszünk, vagy se füle se farka okoskodásokkal áltatjuk magunkat.” (Pirsig 1998:139).

Együgyű törekvések vannak arra (egy vizsgatételben láttam ),  hogy a világnak két természetes állapotát a bizonytalanságot és a kockázatot is megszüntessék, hiszen nem fér bele az üzleti terv „szamárvezetőjébe”. Innen már csak egy lépés a bizalom fogalmának, kizárása vagy összemosása a túlszabályozással.

„Vajon a valóságnak tényleg olyannak kell lennie, hogy azt a világból csak egy maroknyi tehetséges fizikus legyen képes megérteni? (Pirsig 1998:140)

Ha a valós problémára összpontosítunk, és antipozitivisták leszünk, akkor megérthetjük, hogy a világ sokkal tarkább, mint az a pozitivistáknak tűnik. Keressünk egy új demarkációt!

 

 

a szalonnás tojásrántottáról harmadszor

A szalonnás-tojásrántottában a csirke érintett, de a disznó teljesen elkötelezett.

Tehát, tanítani lehet bárhol, nem kell hozzá egyetemi munkahely, viszont egyetemi tiszt(ség)viselő egyetem nélkül nem lehetsz. Ebből következik, hogy más az elkötelezettsége az operaénekesnek, mint az operaház igazgatójának. Ebből hamarosan az üzleti élet is tanulhat. Ha megértik a teljesen elkötelezettek, hogy ők eldönthetik, hogy ki dönt helyettük, akkor talán kevesebb lesz a kiégett.

Mérőlaci egyszer mondta, hogy egy balfasz-képzőben, balfaszok, balfaszokat, balfaszságokra tanítanak.  A balfaszok, akiknek ezt elmondta, nem rúgták ki, hanem hagyták, hogy velük együtt tegye a dolgát. Két évig engem is befogadtak maguk közé. Sosem derült ki, hogy szintjük alatt vagy felett voltam, de nem azonoson az biztos, hiszen repültem. Valaki  - vagy én, vagy ők - nem értette meg, hogy mi a különbség a csirke és a disznó között a tojásrántottában.

se olvasni se írni se beszélni, csak „lapátolni”

Ma a reggeli kávézás két és fél órát tartott – sokat beszéltem se olvasni, se írni, se beszélni nem tudó dédnagyapámról. Százhúsz évvel ezelőtt megnyitott Ellis szigetre érkezett tizenkétmillió se olvasni, se írni, se beszélni nem tudó embernek le kellett részletesen írni a munka minden mozzanatát, és arra türelmesen tréningeztetni. A nagyipar amúgy is a tipizáláson és a standardizáláson alapul, és ha ezt megfejeljük sokmillió dédnagyapánkkal akkor világos, hogy semmi sem bízható az emberre.

„Aki szeretett volna nemi életet élni, sokkal jobb helyzetben volt, ha engedélyt kapott az álamtól” (Thaler, Sunstein: 2011, 203). A jogosítvány a nászra, az hasonló, mint a jogosítvány a lapátolásra vagy az autóvezetésre.

Ami ez után következett azt Mintzberg és társai lerajzolták:

Amit a nagyok megtehetnek

Önálló munka az is ha valaki megcsinálja önállóan a konceptuális modellt és valaki más megcsinálja önállóan a hozzá illő nagy-matekot. A leggyakoribb eset, talán úgy is mondhatnám, hogy műfajom minden Nobel díjasának volt egy matek-mestere. Akik mellett nem volt matek-mester, azok lazábban beszélhettek félre. (Nem terhelem a blogolvasót néhány köz-gazdaságtani vagy kognitív-pszichológia baklövéssel. A csúcs a káosz-matek körüli vita.) Nos, az itt-ott már majdnem elfogadott Interdiszciplináris definíciójának tökéletesen megfelel ez a párosítás (konceptuális modell és nagy-matek).

Van néhány friss tudáshiány (problématerület). Az elmúlt félévben három doktorandám is szembe találta magát a bizalom meghatározásával. Mondanom sem kell, hogy matek-mester nélkül mindenhol gyanúsak lettek. Ez mégis más, mint az interdiszciplináris. Ha tetszik a Homo Academicus-oknak, ha nem, akkor is a megoldás túl van a diszciplínákon, magyarán: transzdiszciplináris. Ki kell bújni a morál-filozófus, a kognitív-pszichológus, a technológia-tervező, és a gépitanulás-algoritmus gyártó szakmájából is. Majd, ha meg lesz a probléma határozva, akkor esetleg jöhet némi metatudás a nagy-matekból.