Az utóbbi fél évszázadban beleláttam az üzleti, a pszichológus, a köz-gazda, az informatika (nem tudom mi az, de mindegy) és a sport képzésekbe. Ilyenkor mindig ott a remény, hogy bezzeg a szomszéd csaja, az… A szomszéd, az irodalom meg a művészettörténet az nem birkózik a pozitivistákkal. A másik szomszéd a kémia és a fizika viszont mentes az antipozitivistáktól.
A paradigma előtti korszakban, ahol különböző iskolák léteznek, eldőlt a mérkőzés, és mégsem mondhatjuk, hogy vannak rejtvényeink, tehát besurrantunk a normál időszakba. Az történt, hogy a versenyzők versenyen kívül legyőzték a nemversenyzőket. A három paradigma előtti iskolából a legyél cápa, vagy szökjél meg tőle lett a győztes.
Én maradtam a kaptafánál és kimentem a divatból. A fapados légitársaságok versenyeznek- Úgy tippelem, hogy a következő innováció a fizetős klotyó lesz. Ha az is sikerül elintézni, hogy ne legyen szabad a beszállás előtt pisálni, akkor már csak a csillagos ég a siker határa. A „versenyezni muszáj” iskola győzött, de mégsincsenek rejtvényei, amelyekre egy kézikönyvből bebiflázható, hogy a törzs-klotyóhasználók kapjanak-e kedvezményt ugyanazon, vagy csak a következő úton. Volt egy Steve Jobs akinek sikerült a valódi újítás. Nos, ezekről az újítókról beszél mindenki, de az első sarkon elgáncsolják őket a versenyhívők.
Biciklialkatrész innovációról mesél öt éve egy régi diákom. Nagy ötlet plusz kiváló anyag-ismert, plusz mesteri fémmegmunkálás. Nos, ez a három összeállt. De nincs Steve Jobs, hanem csak versenyzők vannak, akik „szívesen felszámolják a klotyóhasználat árát is”. Ahol nem csak zabálnak a cápák, ott viszont kiderült, hogy nem elég angolul tudni, hiszen a gyártóknak is tanult nyelvük, és így tombol a gyanakvás. A közös második nyelv nem elég a bizalom megszületésére. Most akkor miként magyarázhatom el a pozitivista gépészeknek, hogy tanuljanak rengeteg antropológiát és művészettörténet. Ha ez nem jön össze akkor a robotklotyó sorsa a cápák kezébe kerül.
