Önálló munka az is ha valaki megcsinálja önállóan a konceptuális modellt és valaki más megcsinálja önállóan a hozzá illő nagy-matekot. A leggyakoribb eset, talán úgy is mondhatnám, hogy műfajom minden Nobel díjasának volt egy matek-mestere. Akik mellett nem volt matek-mester, azok lazábban beszélhettek félre. (Nem terhelem a blogolvasót néhány köz-gazdaságtani vagy kognitív-pszichológia baklövéssel. A csúcs a káosz-matek körüli vita.) Nos, az itt-ott már majdnem elfogadott Interdiszciplináris definíciójának tökéletesen megfelel ez a párosítás (konceptuális modell és nagy-matek).
Van néhány friss tudáshiány (problématerület). Az elmúlt félévben három doktorandám is szembe találta magát a bizalom meghatározásával. Mondanom sem kell, hogy matek-mester nélkül mindenhol gyanúsak lettek. Ez mégis más, mint az interdiszciplináris. Ha tetszik a Homo Academicus-oknak, ha nem, akkor is a megoldás túl van a diszciplínákon, magyarán: transzdiszciplináris. Ki kell bújni a morál-filozófus, a kognitív-pszichológus, a technológia-tervező, és a gépitanulás-algoritmus gyártó szakmájából is. Majd, ha meg lesz a probléma határozva, akkor esetleg jöhet némi metatudás a nagy-matekból.
