Az udvarban volt egy tapasztalt kakas aki mind kevesebbet foglalkozott a tyúkokkal. inkább saját dicsfényét ünnepeltette. Látta ezt a gazda és úgy döntött, hogy vesz egy másik kakast. Kiment a piacra, és elég drágán, vett egy tapasztalatlan kakast. A tapasztalt kakas nagyon megsértődött amikor meglátta az új kakast és úgy döntött, hogy kihívja egy versenyfutásra. A tapasztalt kakas azt javasolta a tapasztalatlan kakasnak, hogy adjon neki néhány méter előnyt. A tapasztalatlan kakakas elfogadta a javaslatot, és ahelyett, hogy a tyúkokkal, a tapasztalt kakassal foglalkozott. Elindult a versenyfutás. A fiatal kakas nekirugaszkodott, és rohant a tapasztalt kakas után. Ezt látta a gazda elővette a puskát és lepuffantotta a tapasztalatlan kakast. – Dögölj meg, nem azért vettelek, hogy a tapasztalt kakasomat zavard hanem azért hogy tyúkokat!
A dicsfényhatásnak köszönve a legyőzhetetlenség auráját vonva magunk köré, feltételezzük, hogy jövőbeli döntéseink is sikeresek lesznek. Ebben a történetben is végül a tyúkok bánják meg, de az udvar dicsfénye életben maradt. Sokan - köztük Kahneman is - gondolják, hogy ennek az ellenkezője is megtörténhet. Még nem láttam, hogy a tapasztalatlan legyőzi a tapasztaltat.
"A drága egyensúly jobb, mint a kiszolgáltatottság, a fölény jobb, mint az olcsó egyensúly. Ez az értékrend ugyan vitatható és vitatandó is, de kétségtelenül gyakori, főként ha a fölény könnyen közvetlen gazdasági előnyökre váltható." - írta Mérőlaci és idézi Forgó Ferenctől „Az egyensúly magát a helyzetet nem minősíti a játékosok közössége szempontjából, vannak nagyon rossz egyensúlyi állapotok és jó (akár minden játékos számára jobb) nem egyensúlyi állapotok.”
Ilyenkor jó tudni a transzdiszciplinaritás ontológiai szabályait. Ha kialakul az egyensúly a kakasok között, abból nem következik az udvar egyensúlya, a kettő azonosságából vagy eltéréséből viszont nem következik egy magasabb szintű rendszer egyensúlya, de az egyensúlytalansága sem.
