Ismét, nézve a fiatalokat megtapasztaltam, hogy az üzletelés megsértésének a leggyengébb láncszeme a pszichológia megértése. Ismét, nézve az öregeket megtapasztaltam, hogy pszichológia megsértésének leggyengébb láncszeme a statisztika megértése.
Nem volt kit nézni, tehát spekuláltam, hogy statisztika leggyengébb láncszeme az okság filozófiájának megértése Nos ebben az utolsóban egyedül maradtam. Sem a fiatalok, sem az öregek nem értették, hogy habár számomra érthetetlen David Hume értekezései az emberi értelemről, mégis annyit megértettem, hogy nem úgy működik az okság, ahogy azt a pszichológusok naivan elképzelik. Tehetetlenségükben káromkodtak. Miután látták,hogy az lepereg rólam, higgadtan megjegyezték: ha belenyúlnánk a nagy szarba akkor szarosak leszünk. Inkább maradjunk úgy, ahogy vagyunk: variancia és a korreláció majd megmondják hogy van-e ok-okozat. Talán mégsem a statisztika mondja meg, hogy van-e oksági kapcsolat a között, hogy kukkoltad-e nagyanyádat a fürdőszobában és hogy miként teljesítettél rajzórán.
Söpörjük a szőnyeg alá nemtudásunkat. Én a metafizikai, ők meg a pszichológiai nemtudásukat.
