A lét-filozófusok nem tudnak megbirkózni a semmi fogalmával. Meggyőződésem volt, hogy csak Samuel Beckettnek sikerült. Olyan mélyre a semmibe tette a senkit, hogy azt hittem nincs nagyobb semmi.
Megtapasztaltam azt a semmiséget, ahol senkit sem zavar a semmi. Semmi sem történt: KAPTAM EGY E-MAILT AMELYBEN KÉRIK AZ E-MAIL CÍMEMET. Rögtön írtam egy Twittet, és utána mélyebbre süllyedtem: megválaszoltam az e-mailt. Bameg, el is felejtettem megköszönni. Ciki, lesz, ha ők megköszönik, hogy az e-mail címemre küldött e-mailra megírtam azt a címet amire küldték. Nos, a semmiben velünk senkikkel semmi sem történik.
Jön a másik e-mail, hogy a múlt hónapban megjelent könyvemből eladtak kilenc darabot. Ez nem semmi! Magyarán: olvasóközönségemből egy focicsapatot se tudnék összerakni. Most írok egy új könyvet amelyből egyet sem fognak eladni.
Talán majd egyszer egyet írok a semmiről is:
Majd benne megmutatom, hogy miként lehet igazolni, hogy ha egy átlagos férfinak öregségére 196 luksógara lesz, akkor az átlagos nőnek lehet több vagy kevesebb sógornője
