Ebben a szállodában 100+ napot töltöttem. Ismerem a személyzetet és ők is engemet. Megengedhetem magamnak a lágyabb humort. - Van nekem itt biztosításom? - kérdeztem a recepció főnököt - Mire gondol a professzor úr? - csodálkozott a hölgy - Arra hogy ha a svédasztalnál komolyabb sérülésem lesz. - Majd holnap a szobájába visszük a reggelit, mint más törzsvendégnek. A mosolyából olvastam, hogy a tapasztalt szállodás azonnal tudta, hogy miről humorizálok.
A reggelinél az agresszív turisták nyomultak, lökdösődtek, hogy a vályúhoz férjenek. Nem vagyok velük egy súlycsoportban tehát tisztességtelen lenne egy box meccs. Néhány ütés után egyiket ellöktem, addig a másik felemről egy másiknak sikerült elrontani a kávégépet. Nehezen de alátuszkolta a termoszt hogy elvigye a napi kávéadagot. Addig piszkálgatta amíg a gép feladta. Hívtam az egyik jól ismert felszolgálót, hogy - ma harmadszor - próbálja visszaállítani a gépet. Kénytelem voltam ellökni a turistát, hogy a felszolgáló odaférjen. Nem nehéz kitalálni, hogy "visszasütött".
Persze, hogy nincsenek rajtam sérülés nyomai. Nos ez sem így van. Külsők nincsenek, de belső annál több. Sérül az elmémben egy világkép, amit sok évtizede építek. Az építkezés inkább álmodozás, volt és marad is. Álmodozás arról, hogy tolakodás nélkül is ott lehetsz ahol jó neked.
