Becsomagoltam. Remélem, hogy mire kiérek a reptérre nem fognak a „fukar és sovány” hívők egy „csoportos döntést” hozni arról, hogy 20x20x20 a csomag méret.
Valami fura dolog történt. Eddig a kemények és köztem a határ valahol ott húzódott meg ahol a pozitivisták és az Anti-pozitivisták között. Sohasem gondoltam, hogy a kemények határsértést vállalnak. Más történt: a kemények, a puha határának másik felén mentek túl.
A „kemény” üzletelés vizsgálatnak az egyik határa volt az Anti-pozitivizmus, a másik a kaotikus rendszerek. Fél évszázadig elvoltak a korlátjaikon belül. Nekünk, puháknak az egyik határunk volt a pozitivizmus, a másik meg a „kvázi-problémák”, és igyekszünk éldegélni ezen belül. Most a kemények túllépték azt a határt, amit a puhák sosem tettek meg. Nem látták, hogy David Hume nyomán, az oksági kapcsolatok a-priori megismerhetetlenek. A kemények először (a nyolcvanas évek elején) a „csoportos döntéseikkel” való haknizásánál léptek túl a mi határunkon. Az unatkozó és használhatatlan fehérgallérosokat csoportokban beszéltették,, és ebből oksági ábrákat firkáltak. Igy sikerült a fukarkodásnak és soványításnak az oksági kapcsolatait bemutatni. Mostanában az „érzelmek” merésével lettek puhábbak mint mi. Nem zavarja őket, hogy Fredrickson és Losada elképzeléséről megmutatták, hogy tévedés van a matekban. Marcial Losada, az elképzelés matekos fele, bocsánatot is kért és visszavonta a cikkben elsütött csúsztatást.
Nincs mit tenni, el kell fogadnom, hogy 37 C van ma. Valahogy így van a kemények túl-puhulásával is.
