Talán igen, talán nem

nem tudom lefektetni

Bármikor bármilyen ingert adok neki semmi sem történik: nem akar lefeküdni.

Nem tudom mire jó ez a játék. Talán nem olyan buta a gyerek, hogy napokig próbálja? A gyerek nem hihet abban, hogy bármilyen rendszer ingerelhető bármikor bármire. Vannak rendszerek amelyek valamire sosem reagálnak, vannak olyan rendszerek amelyek néha erre, néha arra, néha így néha úgy reagálnak.

Nagyjából a közgazdasági szakközép első féléve után vágod, hogy vannak rendszerek amelyeknek a hiány a jó és vannak amelyeknek a bőség. Ha Kornai János a hetvenes évek elején összeállt volna valakivel aki tudja a matekot akár még világszámot is csinálhatott volna belőle. 1983-ban Horvat Branko is közel volt a Nobel-díjhoz, de ő sem tudta elégi kimatematizalni a rendszerek működését. Talán majd egyszer egy pszichológus is rájön az "inger-válasz" érvényességi tartományára és mögé tetet egy elfogadható matekot.

vadászó-gyűjtögető ősember ősöm nem használt wc-pumpát

Szóval az úgy kezdődött, de az is lehet, hogy nem úgy! Amikor Jóska gyalog megérkezett az isonzói csatából, a feleségét és a bátyját Jánost, ott találta a nyoszolyában együtt hálni. Nem sokat teketóriázott, fogta a fejszét és agyonütötte a Jánost is és az asszonyt is. Így lett a kisjános árva gyerek. De úgy is lehetett volna a kisjános árva-gyerek ha a Jóska Isonzóban rálép az aknára , és az anyja meg a János napszúrásba hallnak bele.

Van ilyen, és ennél jobb, és rosszabb történet is bőven. A napokban, amikor már a tikkadt szöcskenyájak sem legelésztek, beültem a taxiba és felhajtattam a Bölcs Várba. Gyermekkoromban, amikor olyan meleg volt, hogy nem lehetett kibírni a kocsma teraszán, akkor apámmal átmentünk a múzeumba. Innen a hajlamom a patinás épületekre. A bölcs várban kaptam egy könyvet. Lapozgatom, olvasgatom, spekulálok. Értem a kisjános pulóvervásárlását.

Azt is értem, hogy a vadászó-gyűjtögető ősember ősöm kis döntéséből következik, hogy iPhone van a zsebemben, meg azt is, hogy a János agyonütötte a bátyját is meg a feleségét is, de azt már nem, hogy honnan a wc-pumpa a wc-ben. Olyant már láttam, hogy valaki elugrik a vegyeskereskedésbe és vesz egy wc-pumpát, de azt még nem, hogy a közösségi oldalon befolyásolnak: nekem már van aranyozott wc-pumpám!. Mindegy!

Örülök az Óperencián túlról érkezett könyvnek. A döntésről szól, és az oldalszámozáson kívül nem nagyon vannak számok. Nem úgy néz ki, mint az Óperencián túli döntéskönyvek java része, amelyek a lineáris algebra könyvek mintájára készülnek. Láttam már embereket, akik bemagyarázzák maguknak, hogy nekik akkor is kellene drága mobiltelefon és drága autó, ha vadászó-gyűjtögető ősember ősük nem követte volna a makkot gyűjtögető sokasághoz. Nekik ajánlom ezt a könyvet.

senkiből sem lett egy szervezet vezetője

Talán kétéves lehetett fiam amikor korosztályombéli ismerősöm megkérdezte tőle: – öcsi tudsz számolni tízig? – szerb-horvátul, magyarul vagy angolul akarod? Büszke voltam fiamra, de nem sokáig. Hamarosan megtapasztaltam, hogy minden kétéves gyerek tudja. Árnyalatok, hogy olasz, német vagy francia nyelv volt nekik a második és a harmadik. Sokkal később olvastam (Tapscott, Williams, 2007) hasonló történetet, annyi különbséggel, hogy akkor már a digitális ketyerékről szólt a fater megvilágosodása. Az én korosztályom nem volt ennyire uniformizált tudású. Voltak olyanok, akik a negyedik elemi végén sem tudtak más nyelven számolni.

Mindig szerettem csavarogni és spekulálni, és tanár lett belőlem. Gyermekkori haverjaim között volt, akit a zene érdekelte és jó zenész lett belőle. Volt, akit a békák boncolása hozta izgalomba, és jó biológus lett belőle. Volt, aki szülei megrökönyödésére, a lakásban Tesla-transzformátort készített, és villamosmérnök lett belőle.

Korosztályomból, legtöbben a környezetük unszolására villamosmérnökire mentek és semmi se lett belőlük. Akik nem mertek a villamosmérnöki felvételire menni, azok közgázra mentek, és jelentéktelen dolgokat csináltak amíg nyugdíjba nem mentek. Voltak, akik csak egyszerűen férjhez mentek. Gyermekkori ismerőseim, de diákjaim közül is, senkiből sem lett egy szervezet vezetője! Kihasználom ezt a helyet és megemlítem, hogy a néhány ezer fős szervezetben egy korosztályból csak egy juthat el a csúcsra.

Más a helyzet ma. Mindenki egyforma „Münchausen báró” a digitális ketyerék használatában, és java részük egyformán utálja a több száz oldalas könyveket. Mindegy, hogy milyen iskolába felvételiznek. Megjósolhatatlan mi lesz belőlük, de biztos, hogy jobban fogják csinálni mint mi.

nem szeretem a triatlont, pentatlont, dekatlont... és az ezer-kezdőt sem

Tanítok! Ebben hiszek és ezt tudom csinálni. Sem tojásrántottát sem űrhajót nem tudok csinálni. 

Az utóbbi három napban, a sors úgy akarta, vagy azok akikkel beszélgettem, hogy a tanító mesterségről dumáljunk. Honnan a kényszer az emberekben, hogy tagadják ezt a mesterséget?

Talán a sporttal hasonlítva sikerül, kidomborítani a szőnyeg alá söpört tévedéseket. A Homo Academicus-ból mindenáron öttusázót akarnak csinálni a tiszt(ség)viselők. Semmiben se legyen olyan jó, mint akik életüket tették rá egy sportágra, egy kicsit legyen felfedező, egy kicsit kísérletező (megalkudott összefüggéseket újra igazoló), egy kicsit legyen celeb, egy kicsit pénz-gyűjtő (pályázatnyerő), és ha az ötödik ág a tanítás nem nagyon megy akkor is lehet öttusa bajnok, hiszen az minden Homo Academicus-nak a leggyengébb ága. Sehogy sem engedik meg, hogy kitűnjön a futásból.

 

Most már biztos megérted, hogy mi van a fizikán túl

Tini mindig gúnyolódik azzal, hogy én túl vagyok a diszciplínákon. Úgy szokta mondani: ne adj Isten ilyenekkel haverkodni, akik egyszerű dolgokat nem értenek! Mutatom neki mit írok új könyvemben, erre ő: ne filozofálj annyit.

Ne félj Tini nem jutok el a metafizikáig hiszen azt sem tudom, hogy mi a fizika és hol a fizika határa. Akkor miként találhatnám meg azt, ami túl van rajta? Az is lehet, hogy fordítva van tudom hol van a metafizika, de nem tudom hol lép maga alá, vagyis le a fizikába. A spekuláció, vagyis a tapasztalataim boncolgatása olyan dolgokra vezetnek el, hogy az almaesésének az oka egy kitaláció. Valamivel csúszósabb pálya az esti sötétedés okának azt mondani, hogy forog a föld, vagy lemegy a nap.

Le se sz@rom, hogy az alma hétfő délelőtt vagy kedd délután esik le a fáról. Az csak a fizikusokat hozza izgalomba, hogy mindig leesik és sosem repül föl. Ha nem lennének fizikusok, akkor talán az sem zavarna, ha almák röpködnének fel a fáról. Persze Tini ilyenkor megőrül tőlem és próbálja megértetni velem, hogy az almák sosem röpülnének. A természet (nem tudom mi az de úgy mondják) okságait a fizikusok találták ki. Ha csak természet lenne, emberek nélkül, akkor se az alma se a folyó nem keresné az okát annak, hogy esik vagy folyik. Egyszerű, az okság a fizikusok kitalációja. A baj, hogy azt hisszük, hogy a fizikusoknak köszönhetjük a rendet, ami szintén egy kitaláció. Talán nem is lenne olyan kivetett terület az emberi viselkedés a rendre törekvő világból, ha nem a fizikusok mondanák meg, hogy a rend állandóan működő oksággal  magyarázható. Ahogy már megírtam, más olvasata van abban, hogy „ha 2x2=4 akkor 4:2=2,” mint az Ady versben, „És hogyha véget mondanál, Hát - akkor sincsen vége". Van ennél csúszósabb eset is. Ha kimegyek kedvenc női birkózó csapatom meccsére, akkor veszítenek. Nehogy már én legyek az oka.

Ezekkel a túl egyszerű spekulálásra késztetésemmel, azt akarom elfogadtatni a tanulókkal, hogy ne irigykedjenek a fizikusok kitalációira. Nekünk is lehetnek sajátjaink, ha nem ragaszkodunk a fizikusok fogalmaihoz. Például lesz@rjuk az okság kitalációjukat. Nem egészen így van. Hofitól tanultuk: Pénzért, hát pénzért én is szopok nyalok gombot varok. Pénzért azt a viselkedést is, levezetem a mesterséges intelligencián alapuló nyavalyámmal. Ne szégyenkezz, hogy ismersz. Vannak olyanok is, akik pénzért színes ceruzával, csak úgy rajzolnak oksági térképeket.

Tini értsd már meg! hiszen ha holnap már én sem értem akkor ki magyarázza meg nekem...

U.I.

A grandhotelben gyakran kiülök a teraszra is. Ma jobb lett volna ha nem teszem. Kövér emberek, lazán, alsónadrágban csapatot építettek.  - No, mit gondoltok, mi az oka annak, hogy nem teljesítettétek a feladatot - hergelte a laza tréner a feszült  vevőit.  A csapatépítő tréning vevők bambán várták a csodát. - No, ti már sokszor voltatok velem tréningen, mit gondoltok, mi az oka annak, hogy nem teljesítettétek a feladatot - hergelte tovább a laza tréner a feszült  vevőit. - No jó most még egyszer megmondom: Az volt az oka, hogy nem kérdeztetek, nem gyűjtöttetek több információt! 

Gyorsan felhívtam Tinit és könyörögtem neki, hogy hazudja azt, hogy máshol nincs ilyen tréning! Megtette, hazudott nekem.

semmi

A lét-filozófusok nem tudnak megbirkózni a semmi fogalmával. Meggyőződésem volt, hogy csak Samuel Beckettnek sikerült. Olyan mélyre a semmibe tette a senkit, hogy azt hittem nincs nagyobb semmi. 

Megtapasztaltam azt a semmiséget, ahol senkit sem zavar a semmi. Semmi sem történt: KAPTAM EGY E-MAILT AMELYBEN KÉRIK AZ E-MAIL CÍMEMET.  Rögtön írtam egy Twittet, és utána mélyebbre süllyedtem: megválaszoltam az e-mailt. Bameg, el is felejtettem megköszönni. Ciki, lesz, ha ők megköszönik, hogy az e-mail címemre küldött e-mailra megírtam azt a címet amire küldték. Nos, a semmiben velünk senkikkel semmi sem történik.

Jön a másik e-mail, hogy a múlt hónapban megjelent könyvemből eladtak kilenc darabot. Ez nem semmi! Magyarán: olvasóközönségemből egy focicsapatot se tudnék összerakni. Most írok egy új könyvet amelyből egyet sem fognak eladni.

Talán majd egyszer egyet írok a semmiről is:

Majd benne megmutatom, hogy miként lehet igazolni, hogy ha egy átlagos férfinak  öregségére 196 luksógara lesz, akkor az átlagos nőnek lehet több vagy kevesebb sógornője 

megtanulhatatlan

Az a régi megvan mindenkinek: 

A székely egy diákot vesz föl a kocsijára. Egy  éles kanyarnál a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé. - Fékezzen bátyám! - Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. A diák megint megszólal: - Fékezzünk, bátyám! - Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart. Ezután egy harmadik kanyar is föltűnik, de a a diák már nem szól semmit. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól: - Negyven éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

A viccmegértés tanulhatatlan. Vagy kapásból megvan vagy sose lesz meg.

Teljesen fölösleges volt Eric Berne-nek megírni az Emberi játszmák (Games People Play. The Psychology of human Relationships 1964) című könyvet. Egyszer egy vagány csaj mesélte, hogy odaadta aktuális barátjának a könyvet és minden ugyanúgy ment tovább.

Hiába a megtanulhatatlan tanulásával vergődni. Vannak, akik zsigerből csinálják. Akik tanulgatják azok maximum annyit tanulhatnak meg, hogy hányas számú játszmát veszítették el. Amit nem látsz át egy szempillantás alatt azon nem segít a kitartó izzadság szagú meló.

Megtanulhatjuk a statisztikát, de az események felismerése taníthatatlan. Megtanulhatjuk a retorikát, de hozzáértés taníthatatlan. Megtanulhatjuk a logikát, de a sejtés taníthatatlan.  Aki tudja a megtanulhatatlant annak fölösleges tanulni, aki nem annak is. Az analitikus elme mindig veszíteni fog az emberi játszmákban.

Fiam meséli, hogy amikor az egyetemen beiratkozott az irodalom szakra minden tanár azt monda: ez egy úri passzió, senki sem fog munkát találni. Most, hogy bejött a "narratívák divatja" kapkodnak értük. Fiam sejtette, de nem tudta igazolni. Kevesen értik, hogy ha sejtés érthető lenne, akkor mi is olyan egyszerűek lennénk, hogy nem tudnák megérteni.

 

vissza a filozófiához

Ismét, nézve a fiatalokat megtapasztaltam, hogy az üzletelés megsértésének a leggyengébb láncszeme a pszichológia megértése. Ismét, nézve az öregeket megtapasztaltam, hogy pszichológia megsértésének leggyengébb láncszeme a statisztika megértése.

Nem volt kit nézni, tehát spekuláltam, hogy statisztika leggyengébb láncszeme az okság filozófiájának megértése Nos ebben az utolsóban egyedül maradtam. Sem a fiatalok, sem az öregek nem értették, hogy habár számomra érthetetlen David Hume értekezései az emberi értelemről, mégis annyit megértettem, hogy nem úgy működik az okság, ahogy azt a pszichológusok naivan elképzelik. Tehetetlenségükben káromkodtak. Miután látták,hogy az lepereg rólam, higgadtan megjegyezték: ha belenyúlnánk a nagy szarba akkor szarosak leszünk. Inkább maradjunk úgy, ahogy vagyunk: variancia és a korreláció majd megmondják hogy van-e ok-okozat. Talán mégsem a statisztika mondja meg, hogy van-e oksági kapcsolat a között, hogy kukkoltad-e nagyanyádat a fürdőszobában és hogy miként teljesítettél rajzórán. 

Söpörjük a szőnyeg alá nemtudásunkat. Én a metafizikai, ők meg a pszichológiai nemtudásukat. 

 

Fukarkodom

Becsomagoltam. Remélem, hogy mire kiérek a reptérre nem fognak a „fukar és sovány” hívők egy „csoportos döntést” hozni arról, hogy 20x20x20 a csomag méret.

Valami fura dolog történt. Eddig a kemények és köztem a határ valahol ott húzódott meg ahol a pozitivisták és az Anti-pozitivisták között. Sohasem gondoltam, hogy a kemények határsértést vállalnak. Más történt: a kemények, a puha határának másik felén mentek túl.

A „kemény” üzletelés vizsgálatnak az egyik határa volt az Anti-pozitivizmus, a másik a kaotikus rendszerek. Fél évszázadig elvoltak a korlátjaikon belül. Nekünk, puháknak az egyik határunk volt a pozitivizmus, a másik meg a „kvázi-problémák”, és igyekszünk éldegélni ezen belül. Most a kemények túllépték azt a határt, amit a puhák sosem tettek meg. Nem látták, hogy David Hume nyomán, az oksági kapcsolatok a-priori megismerhetetlenek. A kemények először (a nyolcvanas évek elején) a „csoportos döntéseikkel” való haknizásánál léptek túl a mi határunkon. Az unatkozó és használhatatlan fehérgallérosokat csoportokban beszéltették,, és ebből oksági ábrákat firkáltak. Igy sikerült a fukarkodásnak és soványításnak az oksági kapcsolatait bemutatni. Mostanában az „érzelmek” merésével lettek puhábbak mint mi. Nem zavarja őket, hogy Fredrickson és Losada elképzeléséről megmutatták, hogy tévedés van a matekban. Marcial Losada, az elképzelés matekos fele, bocsánatot is kért és visszavonta a cikkben elsütött csúsztatást.  

Nincs mit tenni, el kell fogadnom, hogy 37 C van ma. Valahogy így van a kemények túl-puhulásával is. 

Muszáj tolakodni

Ebben a szállodában 100+ napot töltöttem. Ismerem a személyzetet és ők is engemet. Megengedhetem magamnak a lágyabb humort. - Van nekem itt biztosításom? - kérdeztem a recepció főnököt - Mire gondol a professzor úr? - csodálkozott a hölgy - Arra hogy ha a svédasztalnál komolyabb sérülésem lesz. - Majd holnap a szobájába visszük a reggelit, mint más törzsvendégnek. A mosolyából olvastam, hogy a tapasztalt szállodás azonnal tudta, hogy miről humorizálok.

A reggelinél az agresszív turisták nyomultak, lökdösődtek, hogy a vályúhoz férjenek. Nem vagyok velük egy súlycsoportban tehát tisztességtelen lenne egy box meccs. Néhány ütés után egyiket ellöktem, addig a másik felemről egy másiknak sikerült elrontani a kávégépet. Nehezen de alátuszkolta a termoszt hogy elvigye a napi kávéadagot. Addig piszkálgatta amíg a gép feladta. Hívtam az egyik jól ismert felszolgálót, hogy - ma harmadszor - próbálja visszaállítani a gépet. Kénytelem voltam ellökni a turistát, hogy a felszolgáló odaférjen. Nem nehéz kitalálni, hogy "visszasütött".

Persze, hogy nincsenek rajtam sérülés nyomai. Nos ez sem így van. Külsők nincsenek, de belső annál több. Sérül az elmémben egy világkép, amit sok évtizede építek. Az építkezés inkább álmodozás, volt és marad is. Álmodozás arról, hogy tolakodás nélkül is ott lehetsz ahol jó neked.