A vendég-látás fogalom jóval szelídebb hangulatot teremt, mint az idegen-forgalom.
Nos, melyik vendéget látod szívesebben? Aki a szalonodban fingik, vagy aki sokszor leengedi a wc-ben a vizet, hogy ne hallatsszon ki, vagy aki a bélcsavarodást és bevállalva visszatartja. Ne kapkod el a választ! Ugye nem sokat kellett várni a válaszra, ami egy egyértelmű: egyiket se! A gond az, hogy negyedik típus nincs. Ez a rövid bemelegítés után jöjjön a lényeg! Mit szabad a Gastarbeiter-nak (vendég akinek fizetnek). A hatvanas évektől lett izgalmasez a kérdés. A kor teljes megértéséhez azt is kell tudni, hogy nagyon kivertem a biztosítékot amikor a nyolcvanas évek végén Németországból Szarajevóba érkezett autógyár-igazgatót Gastarbeiter-nak neveztem. Néhány egyetem honlapján én is szerepeltem, mint Gastarbeiter (visiting professor), de ha fingottam az volt a baj, ha nem akkor meg az, úgyhogy mindig kirúgtak.
Az ember az egyetlen lény akinek nem természetes a természetes "Megszületett a vágy, hogy eltakarjuk magunkat, hogy birtokoljunk..." (Sedlaček, 2012: 365) Egy kis útbaigazítás a természetellenes világba:
- szabály: a Gastarbeiter ne menjen be a vendég-látó szalonjába (körülpisált területükre) ahol csak a vendég-látó finghat hiszen, ha te is fingsz az a baj, ha visszatartod akkor meg gyanús emberfeletti lénynek mutatkozol.
- szabály is egyszerű: a Gastarbeiter munkabért kap, nem a vendéglátó jóakaratának kifejezését.
- szabály már bonyolult: Nem illik gyalog menni vendégségbe, és egy meseautóval távozni onnan. Ha éhesen mégy valahova akkor ne haragudj meg, ha rászorultnak, és nem vendégnek néznek.
- szabály az érthetetlenség határát súrolja: Mond be előre, hogy nem tudod a vendéglátód nyelvét, még akkor is, ha gazdagabb a szókincsed, mint az övé.
Ebben a természetellenes korszakban Flatus-t kellett volna mondanom - latinul talán kevésbé büdös. Magyarul olyan ciki írni. Más a fizető-vendég, aki "latinul" beszél, annak mindent szabad.
