Kevesen értik, hogy félek azoktól, akikkel nem tudok beszélni. Ők is félnek tőlem, hiszen nem tudok nekik semmit mondani, és ilyenkor ők indítják a támadást, én meg a szökést.
Ha úgy beszélek emberekről ahogy beszélek, akkor aki tőlem akar valamit megtudni másokról, semmit sem fog megtudni. Én meg ilyenkor úgy vagyok, mint a szúnyoggal vagy a macskával, nem tudom neki megmondani azt, amit ő akar hallani. Szívesen írnám, hogy megvilágosodott amíg harapófogóval húztam a fogát, de nem írhatom, hiszen nem úgy volt. Azt sem írhatom, hogy az öregapja volt az első paraszt, aki a hatvanas évek közepén az egyetemen befejezte az építészmérnöki szakot. Így volt, lényeges is, de mégsem írhatom.
Félek a betanított ügy-fél-szolgáktól is. akik nem értik metaforáimat. Nem, nem az nem hirtelen halál, hanem aranygól – mondogatták azok akik félnek a metaforáktól. De talán a papagájoktól félek leginkább. Megtanulnak tőlem néhány szófordulatot és mondogatják.
