A kis konferencián semmi, a nagyon kicsi, az óriásim majdnem biztos, hogy néhány egy-két évtizeddel ezelőtti diákommal beszélgessek. Most is volt féltucatnyi hosszabb rövidebb beszélgetés.
Jó érezni, hogy egykori diákjaim emlékeznek valamilyen különös eseményre. A mostani beszélgetéseknek volt egy közös témája: a blogbejegyzéseim, amelyek mind kevésbé érthetők, de talán így igazán szokatlanok.
Elgondolkodni valamilyen reflektálásomon, a bérblogerek (tudom a menő hunglis nevét, de tollamból nem szabad, hogy kijöjjön) özönében valódi felfrissülés az olvasónak. - Rühellem a felismerhetetlenségig túlszerkesztett senkit meg nem bántő könyveket - mondta egyik diákom. Megnyugodtam. Megvan a stabil közönségem, akik az eredetiségért beáldoznak hetente néhány percet.