Amikor szarul ment, megy, vagy fog menni, és nem telik a cukrászdára, akkor hozzánemértő emberek nekifognak süteményt buherálni. Rákérdeztem néhány ismerőstől, hogy van-e robot-habverőjük. Érdekes, még azoknak is van, aki nem szorultak rá a buherált süteményekre. Nos, ez a „robot-habverő” valahol a gőzgép és a termosztát összetettsége között van. Ilyen robotokkal dicsekszik az ipar 4.0-át híresztelő kufár is.
Magyarországon a hetvenes évek közepén néhányan nekirugaszkodtak megérteni Bouldingot és Bertalanffyt. Két- három kollégámnak sikerült is, de utódaikat kinevelni már nem sikerült. Hasonló volt a helyzet Boszniában, ott is volt egy ember, aki megértette (később az Akadémia elnöke lett, de ne keress összefügést a két jelenség között).
Két hét múlva egy félnapot a szegények habverőjéről fogok prédikálni. Egyik képem régi. Már huszonnyolc éve használom Bolulding elképzelését. Manapság, "a bárkinek hízelgők", le se szarják ezt: már nem is kell cáfolni mielőtt bemondják az ellentétjét. Az ember és az embercsoport szintjén hihetetlen dolgokat mondanak be.
A termosztátról mindent tudunk szoktam mondani. Néha egy-egy mérnök fintorít, talán ő tudja, hogy mit nem tudhatunk. Ha nem tudod meggyőzni az embert, hogy van, ami ugyanarra az ingerre mindig bekapcsol, és van, ami nem, akkor inkább hagyd őket tévhitükben és meséljenek csoport-döntésekről, digitális tanulásról és robotizált könyvelésről.
A habverő az egyik ingerre lassabban a másikra gyorsabban pörög. Ha ingerrel az üres pénztárcád, akkor vagy elindítod a robot-habverőt, vagy meghívatod magadat a cukrászdába valakivel, aki majd kifizeti a habos-tortát,vagy nem nyalsz édeset.
"Miként a fazekas is egyaránt formázhat az agyagból olyan fazekat és edényt, amely ivásra, vagyis tisztességre való, s olyat is, amelybe szarni vagy pisálni szokás. (Martin Luther, 2017:65)
A szegények robotjáról nyilatkozó is használhatja szabad akaratát, és bármit formázhat a "robot-habverő" princípiumán! Kiscsoportba körbeülve bárki bármit mondhat, és még fizetést is kap érte.
