Ugye az a régi mindenkinek megvan?
– Aki próbálkozik az tévedhet – mondta a sündisznó és lemászott a cipőkeféről.
Nem egyedi eset. Mással is megtörténhet, hogy nem figyel, vagy kezdő korában nem tudja, hogy milyen homályos jeleket kell figyelni.
Most, hogy Mérőlaci összehozott Lutherral, kénytelen vagyok néhányszor visszamenni félévezredet. Nem baj, legalább így nem mondhatják, hogy az öreg csak a múltjáról regél.
„A prédikátoroknak az már nem dukál…, hogy eldöntse milyen drága legyen a kenyér és a húst mennyiért vesztegessék” (Luther, 2017: 83) Az én dolgom, hogy figyelmeztessek, azokra a csúszdákra amelyeket nem lehet megúszni, de egy legtöbb két próbálkozás után le kell mászni. Van ebben némi ellentmondás: ha sokszor rámászol, akkor van esélyed, hogy az ne mindig a cipőkefe legyen.
Talán Luther hernyópéldájából tanulhatunk. A hernyó egy időre lepkévé változik, de utána ismét undorító hernyóvá amely lerakja lárváit.
