Sosem értettem, hogy amúgy értelmes emberek olyasmit ejtenek ki a szájukon, mint kvantitatív (mennyiségi) és kvalitatív (minőségi) kutatás. Tudom, hogy most mindenki, aki rádöbbent, hogy miket mond azonnal magyarázkodni kezd: hogy muszáj hiszen az ógörögök, meg hogy felkopna az álla, meg még akármi, ami kijöhet ott és akkor a csövön. Megbocsájthatatlan így beszélni, hiszen senki sem gondolja, hogy így néz ki a hatvanas években Amerikában beindult véleménygyűjtés. Ekkor a gondolkodási zavaron már az sem ront, ha még az egészet kidíszítik egy módszertan szóval. Valahogy a sors úgy akarta, hogy kezdő koromban nem is hallottam ilyesmit, habár, ha most visszanézek egy-két akkori pocsék könyvet, látom, hogy nyomatták már akkor is. Tehát nem fogható rá az irodalommentes amerikai igénytelenségre az itteni szóhasználat.
Az akkornak más olvasata van abban, hogy „ha 2x2=4 akkor 4:2=2,” mint az Ady versben, „És hogyha véget mondanál, Hát - akkor sincsen vége”. Az egyik nyomán igazolunk egy axiómát, a másik nyomán pedig a két esemény közötti gondolkodási mintát. Csináltak már velem ABPM (ambulatory blood pressure monitoring) is és videoportrét is. A mérések igazolnak valamit, vagy nem, a történetek bizonyosan nem igazolnak semmit, de akár megértheted nyomán az embert vagy nem. Akár mindkettőre ráfoghatjuk, hogy kvalitatív, de teljesen fölösleges ilyen marhasággal terhelni magunkat. A lényeg, hogy megértsünk valamilyen, ha-akkor szabály halmazt. Mire tanítják meg legelőször az újoncot az amerikai haditengerészetnél? Ha mozog, akkor tisztelegj, ha nem mozog, akkor fesd le! Ha sétálok akkor alacsonyabb a vérnyomásom. A világ legegyszerűbb szabályai felejthetetlenek. „Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak, csak a halálra, a sok vén marha viszont csak a lányokon gondolkodik.” – írja Hrabal. Nos ezek másmilyen gondolkodási minták mint a 2x2=4. Talán, se az amerikai haditengerészet se Ady, sem Hrabal sosem szülték volna meg gondolkodási mintáikat, ha egy véleménykutatás tucatnyi kérdésére kellet volna válaszolniuk.
